Negyven éve került hatalomra a "Közel-Kelet veszett kutyája"

2009.09.01. 19:43 közelkelet

 

Egyhetes ünnepségsorozatra készül a „Nagy Szeptember 1-ei” forradalom negyvenedik évfordulóját ünneplő Líbia. A légi bemutató, katonai parádé és táncosok performansza ellenére a népnek nincs oka az örömre – áll a Financial Times elemzésében.
 
Mialatt Tripolit elárasztották a zöld zászlók és a vezért, az 1969-ben vértelen puccsal hatalomra került Moamer Kadhafit dicsőítő hirdetőtáblák, a hatmilliós ország egyszerű állampolgárai joggal kérdezhetik: mi végre ez a nagy csinnadratta, hiszen az ország olajvagyonából származó bevételek nem az ő markukat ütötte, s a fekete arany okozta jólét köszönő viszonyban sincs a régió többi olajtermelő ország által élvezetthez képest. A líbiaiak nagy része alacsony jövedelemmel rendelkezik, a fiatalok számára pedig szinte kiváltság a munka, s beleszólásuk sincsen abba, hogyan kormányozzanak felettük és hogy mire költsék el az ország vagyonát.
 
Az ünnepség majdnem egybe esett a skóciai Lockerbie falu felett felrobbantott, 270 életet követelő merénylet vádlottjának, Abdel Baszet al-Megrahi hazaengedésével, akit rocksztárnak kijáró ovációval fogadtak odahaza.
 
A 67 éves mindenható vezetőnek azonban minden oka megvan az örömre. Az egyetlen belpolitikai tényező, amely alááshatta volna hatalmát, az a már végelgyengülésben szenvedő iszlamista veszély volt. Miután külföldi szélsőségesekkel sikerült zöld ágra vergődni, Kadhafi most a „hazai” harcosokkal is kiegyezett: lassan ők is feladhatják a rezsim megdöntésére szólító politikájukat.
 
Mindezen sikerek ellenére Kadhafit a Megrahi-ügy megfosztotta attól, hogy borsot törjön ellenfeleinek orra alá, hiszen magas rangú nyugati vezetők sorra mondták vissza részvételüket a ma kezdődő ünnepségre. Ráadásul az ENSZ New York-i általános gyűlésén való szereplésére is árnyékot vet a lockerbie-i merénylő fogadtatása körül kirobbant polémia, ugyanis Gadhafi még mindig nem talált magának megfelelő helyet sátra felverésére, ahol a világ vezetőivel találkozik.
 
Megrahi haza engedése belpolitikailag azonban sokat hozott a konyhára, mivel megnyugtatta régi, gyanút fogó forradalmi elvbarátait, s mindezt pontosan akkor tette, amikor letörte a vallási fanatikusok szarvát, amellyel így legádázabb ellenfeleit ölelte magához.
 
Kadhafi amikor meggyőzte magát, hogy a nemzetközi terrorizmus támogatása előbb-utóbb sokba kerülhet, egy huszárvágással a másik táborba igyekezte manőverezni magát – lemondott a tömegpusztító fegyverekről, átadta a lockerbie-i üggyel gyanúsítottakat és kompenzálta az áldozatok hozzátartozóit. Ezzel elérte, hogy lesöpörték az asztalról az amerikai és ENSZ-szankciókat, s a hőn áhított elismerést is kivívta magának.
 
A nyugati világ egy emberként üdvözölte az „ezredes” visszatértét a nemzetközi arénába. A nyugati politikusok közül legtöbbször az olasz Silvio Berlusconi tette tiszteletét az észak-afrikai országban, aki legutóbb vasárnap járt a Maghrebben, amikor is a két ország barátsági szerződésének egyéves évfordulóját ünnepelték – ennek keretében egyébként Olaszország dollármilliárdokat fektetett be Líbiába, s Róma az egykori gyarmat sérelmére elkövetett brutalitások miatt anyagilag is kiengesztelte Tripolit.
 
Az olaj szagát több mamutvállalat is megérezte, akik szinte elözönlötték az országot. Líbia a világ ismert olajtartalékának 3,3 a gáznak pedig az egy százalékával rendelkezik, de még nagyon sok területet így sem térképeztek fel. Líbia azon kevés ország közé tartozik, amely a növekvő nacionalista érzelmek ellenére is nyitva hagyta kapuit a befektetők előtt. A Royal Dutch Shell, az ExxonMobil és a British Petroleum is érdekelt a maghrebi országban – az utóbbi például harminc év után 2007-ben tért vissza, a 900 millió dollár értékű üzlet pedig a Megrahi szabadon engedésének egyik neuralgikus pontját képezte (a brit kormány állítólag a kereskedelmi szerződések fejében engedte haza a feltételezett terroristát).  
 
Az Egyesült Államokkal való kapcsolata is normalizálódott Tripolinak, az ország idén az ENSZ BT nem állandó tagja lett, s az Afrikai Unió soros elnöki tisztjét is betöltötte.
 
Kadhafi pálfordulását minden bizonnyal a külföldi befektetések iránti vágy kényszerítette, s amikor ezt a célját elérte, s az olajárak az egekben voltak, rájött, hogy pénzügyileg megerősödve konszolidálhatja hatalmát. Az erődemonstrációra legutóbb tavaly volt példa, amikor Svájcban egyik fiát, Hannibalt egy szobalány inzultálásával vádolták, ám ekkor Kadhafi az alpesi országnak szállított olaj azonnali beszüntetését és a svájci bankszámlákról való 5 milliárd dollár leemelését helyezte kilátásba – Hannibal Gadhafi természetesen vádemelés nélkül távozott.
 
Az ország jelenleg azonban súlyos pénzügyi gondokkal küzd. Tripoli bevételei negyven százalékkal eshetnek vissza az alacsony olajárak miatt, a befektetőket pedig továbbra is rossz üzleti környezet fogadja. Ráadásul ritkán bukkannak új lelőhelyekre: Líbia be is vallotta, hogy a 2013-ra tervezett napi 3 millió hordó olaj elérése immáron lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
 
„A forradalom egy olyan nap, amely soha nem nyugszik le” – hirdeti a városban az egyik szlogen; üres lózung, gondolják a helyiek. „A líbiaiaknak az öbölbeli országok állampolgáraihoz hasonlóan kellene keresniük” – nyilatkozta egy neve elhallgatását kérő líbiai orvos. „Amikor a líbiaiak ilyen ünnepséget látnak, nincs meg a hatalmuk, hogy protestáljanak ellene, pedig úgy gondolják: ez csak időpocsékolás” – tette hozzá.
 
Forrás: Financial Times
 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kozelkelet.blog.hu/api/trackback/id/tr341353689

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lacapc 2009.09.02. 17:59:12

múltkor hallgattam egy beszédét az arab-liga konfereciáján rijadban. számomra megdöbbentő volt mennyire nélkülözi az értelmes gondolatokat a felszólalása. nem egy fidel castro.

APOSTOL - Szemben az árral. · http://1gondolat.blog.hu 2009.09.04. 16:26:04

@Lacapc: Miért, Fidel Castronak értelmes gondolatai vannak?
Nem kötekvésnek szánom.

-Ren- 2009.09.05. 19:03:56

Szerintem Castro intelligens ember, de nem is emiatt irok.

Kb egy hete hallotam a Kossuth Radioban egy tudositast Kadhafi es Berlusconi ... hat ... nyelvtudasarol.
Az tortent ugyanis, hogy ez a ket joember valamilyen nezmetkozi talalkozon voltak (bocs, de nem emlekszem, hol is pontosan), de a lenyeg, hogy Berlusconi ugy dontott, hogy a kezdetleges angol nyelvtudasaval szolal fel, aminek kovetkezteben mindenki kapkodott a tolmacs-fulesek utan - beleertve az angol tolmacsokat is, vegeredmenyben senki nem ertett semmit, mit lehet ilyenkor tenni, ciki, de vegig kell hallgatni, anelkul, hogy tudnank, milyen nyelven beszel.

(Namost eddig el is hiszem a sztorit, de ezt csak a poen kedveert irom le, nehezen hiszem el ugyanis, hogy arab tolmacs se ertene, amit Kadhafi mond)

Tehat a sztori szerint ezutan jott Kadhafi, akit szinten a tolmacsok sem ertettek, nemhogy a hallgatosag, mivel a joember volt szives olyan dialektust hasznalni, amit (hogy a tudositas veget idezzem:) a foldon valoszinuleg csak o hasznal, tekintet nelkul arra, hogy megertik-e vagy sem.

Lacapc szerint gondolkodni nem tud, a radio szerint beszelni nem tud - szerintem viszont valamit csak tud, ha negyven eve tartja a helyet, es igy vagy ugy de reszt vesz a nemzetkozi politikaban is. Aztan lehet, hogy tevedek, de en azt gondolom, hogy az emberek hulyitesehez es a hazugsagokhoz is intelligencia kell, ahogyan ahhoz is, hogy eltuntessuk az olajbeveteleket. Mellesleg sok elkepzelesevel egyet ertek, a kivitelezessel van baj, illetve azzal, hogy nincs tisztaban a hatarokkal, es azzal, hogy meddig valosithato meg egy eszme anelkul, hogy a nep rovasara menne.