Az elmúlt két hónapban három minnesotai illetőségű szomáliai-amerikai állampolgár vallotta magát bűnösnek, akik kiképzést kaptak és harcoltak az Afrika-szarvát rettegésben tartó, az al-Kaidával kapcsolatot fenntartó al-Shabab terrorista csoport oldalán – olvasható a Washingtoni Közel-Kelet Politikai Intézet legújabb elemzésében.

 

            Az FBI jelenleg is több mint egy tucat ügyben folytat nyomozást azok között, akik az Egyesült Államokból Szomáliába utaztak. A szövetséges nyomozó iroda legutóbb hét férfit tartóztatott le Észak-Karolinában, egyikük egy afgán táborban kapott kiképzést. Ezek az események újfent rávilágítanak az Egyesült Államokban lappangó belföldi terrorizmus radikalizálódásának veszélyére. Eric Holder legfőbb ügyész rámutatott: „az egész radikalizálódás nem tűnt olyan nagy problémának egy pár hónappal ezelőtt, mint ma.” Korábban Washington az öreg kontinenst a terroristák potenciális forrásának tartotta, de most már a hazai szélsőségesek feltartóztatásához vezető eszközök kivitelezhetőségéről kellene tárgyalnia az európai vezetőkkel – javasolja az intézet.

 

            Júliusi első nagy beszédében John Brennan, a Fehér Ház terrorista-elhárítási tanácsadója ugyan kihangsúlyozta a Barack Obama elnök által a muzulmán közösségnek ajánlott új partnerségi kezdeményezést, s az al-Kaida legyőzését meghirdető elkötelezettséget,  azonban kevés szó esett a belföldi iszlamista radikalizálódásról. Ezt a kérdést a szövetségi hatóságok és a biztonságpolitikusok sokáig a szőnyeg alá söpörték, akik annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a muszlim hitűek és az arabok sokkal jobban integrálhatók az amerikai társadalomba, s így kevésbé vannak kitéve az al-Kaida által közvetített ideáknak.

 

            A bírósági meghallgatások során kiderült, hogy az európai radikális társaikhoz hasonlóan az iszlamista vezetők által megkörnyékezett és a szomáliai fegyveres harcra csábított fiatalok ugyanúgy identitásválságban vannak és integrációs problémákkal küzdenek, amellyel most már Washingtonnak is szembesülnie kell.

 

            Habár az amerikai politikusok régóta aggódnak, hogy az európai radikális muzulmánok az Egyesült Államokban csaphatnak le, egyre többet és többet tanulnak az óceán túloldaláról érkező tapasztalatokból. Vegyük Franciaország példáját. Jóllehet a radikalizálódás felerősödést kiváltó belső dinamikai folyamatok nagyban különböznek a két országban, bizonyos tendenciák szembeötlők. A gazdasági-társadalmi bajok, a politikai elidegenedés és az identitás mint a radikális narratíva hordozó eszköze – mind-mind megtalálható a két országban. A nem integrálódott másod- és harmadgenerációs fiatalok rossz közérzete, az oktatás hiánya és a munkavállalás kilátástalansága voltak azokat az elemek, amelyek Franciaországban a hazai terrorizmus megszületéséhez hozzájárultak. Ez a jelenség jóllehet kevésbé érhető tetten az Egyesül Államokban, a francia példa azonban intő jel lehet. A tanulmány ugyanakkor megjegyzi, hogy a francia rendészeti és a hírszerzési akciók módjai kétség kívül nem járható út az Egyesül Államok számára, amely ugyanis rengeteg vitát szítana a felek között (a feltételezett terroristák bebörtönzése megelőző céllal, imámok deportálása). Franciaország azonban sok esetben eljárást indított azok ellen, akik tengerentúli dzsihádista akciójuk után visszautaztak az országba (pl. Irakból), s ezen példát most Washington is alkalmazza a szomáliaiak esetében.

 

            A 2005-ös franciaországi faji zavargások után – amelyet két fiatal bevándorló halála váltott ki, s aminek következtében lángba borult a francia elővárosok nagy része – a párizsi kormány levonta a következtetéseket, s Nicolas Sarkozy elnök a vallási-etnikai diszkrimináció megszüntetését tűzte zászlajára, amelynek során például az észak-afrikai felmenőkkel rendelkező muzulmán hitű Rachida Datit nevezte ki igazságügy-miniszternek.

 

            Franciaország erőfeszítéseket tett az iszlamisták ideológiai motivációinak megértésére is, s ennek érdekében különleges hangsúlyt fektetnek a börtönök monitorozására, ahol az egyenlőtlenség és igazságtalanság sulykolt érzete termékeny talajra hull a radikalizálódásra hajlamos fiatalok körében. Az Egyesült Államok is prioritásként fogja fel a kérdést – kiemelten kezelik például a muzulmán hitoktatók képzésének kérdését, akik ellensúlyozhatják a lángoló beszédű fanatikus prédikátorokat a fegyintézetekben A francia párhuzam ugyan több helyen is sántít, azonban le kell szögezni, hogy az ország a kilencvenes évek óta nem szenvedett el terrorista támadást - zárja elemzését a kutatóintézet.

 

Forrás: Washingtoni Közel-Kelet Politikai Intézet