Közel-Kelet Blog

            A háromórás eszmecsere során az elnök fehér házi források szerint még nem döntötte el, hogy vajon támogatja-e a Stanley A. McChrystal parancsnok által javasolt csapaterősítést, de vezető amerikai tisztviselők szerint az elnök kevesebb katonával is beérné.

 

            Az adminisztráció legbefolyásosabb tagjai eltérően közelítik meg a problémát. Joseph R. Biden alelnök hónapok óta a csapaterősítés ellen ágáll, mondván, Pakisztánra kellene inkább helyezni a hangsúlyt, míg Hillary Clinton külügyminiszter és Robert M. Gates védelmi miniszter a tálibok és az Al-Kaida közötti kapcsolatokra fókuszál – szerintük hiba lenne ugyanis külön választani a két kérdést.

 

            McChrystal ráadásul úgy érvel, hogy a siker záloga az akár 40 ezer főt számláló csapaterősítés, amely a republikánusok szemében szinte kőbe vésett szám: amennyiben az elnök kevesebb katonát vezényelne ki, akkor szerintük az akció eleve halálra van ítélve.

 

            Washington most a pakisztáni Al-Kaida elleni sikerekre próbálja felhívni a figyelmet. Amennyiben sikerül – ahogyan azt az Egyesült Államok az utóbbi hetekben állítja – az USA képességet növelni az Al-Kaida részéről jövő fenyegetés csökkentésére, úgy az afganisztáni háború nem jelenthet központi veszélyt az amerikai társadalom számára.

 

            Egy nevét elhallgattatását kérő tisztviselő szerint az Al-Kaida nem csak az Egyesült Államokon belül jelent fenyegetést, hanem a külföldi amerikai érdekeltségek is a célpontjában állnak, azonban az afgán tálibok nem jelentenek közvetlen veszélyt. Csak taktikai fronton képzelhető el a két mozgalom összeolvadása, az Al-Kaidának ráadásul kevesebb mint száz harcosa van jelen Afganisztánban – ezért Washington külön stratégiákkal veszi fel a harcot a két szervezet elleni küzdelemben.

 

            A New York Times által megszólaltatott tisztviselők szerint a tálibokat azért is nehéz teljesen elmozdítani helyükről, mivel a mozgalom mély gyökeret vert az országban. A tálibokként meghatározott szervezet ráadásul olyan harcosok egyvelege, mint Gulbuddin Hekmatyar, a Haqqani csoport, vagy más, lokális sérelmektől fűtött, semmint a dzsihadista ideológia által vezérelt terroristák csoportja.

 

            Obama az amerikai misszióról Pakisztánban és Afganisztán elmondta, hogy céljuk megpróbálni „az Al-Kaidát lefegyverezni, megbomlasztani és legyőzni”, a legfőbb cél viszont az Egyesült Államok védelme kell, hogy legyen.

 

            A viták kereszttüzében mindvégig az állt, hogy vajon a tálibok közvetlen fenyegetést jelentenek-e Washington számára, amelynek eldöntése kikristályosíthatná az afganisztáni háború stratégiáját. A Biden táborban sokan azt mondják, hogy a tálibokat fel lehet tartóztatni a jelenlegi csapaterősítésekkel és az afgán haderővel. Szerintük ráadásul a táliboknak nem érdeke, hogy az Al-Kaidát visszaengedjék Afganisztánba, mivel az 2001-ben a hatalmukba került, amikor megdöntötték uralmukat az Egyesült Államok által támogatott afgán lázadók.

 

            Számos elemző úgy látja, hogy a tálibok és az Al-Kaida 2001 óta egyre több hidat vert egymás közé. Anthony Cordesman, a Center for Strategic and International Studies kutatója szerint a táliboknál is egyre több az ideológiai elem, keleten pedig egyenesen egybeolvadt az Al-Kaidával. Frances Fragos Townsend, aki George W. Bush belbiztonsági tanácsadója volt, azt mondta, hogy veszélyes az a feltételezés, amely azt állítja: a tálibok nem térnek vissza oda, ahol 2001. szeptember 11-e előtt voltak és nem nyújtanak védelmet az Al-Kaidának. A McChrystal-féle stratégiáról szólva kijelentette, hogy hiba lenne nem megadni a parancsnok által kért csapaterősítést, mivel ugyan a Predator támadásokkal le lehet őket egyszer vadászni, de az „Egyesült Államok ott ragadhat az afgán mocsárban”.

 

Forrás: New York Times