Yitzhakot azután lőtték le, hogy szombaton beszédet mondott egy békepárti naggyűlésen. A merénylőt, Yigal Amirt azonnal lefegyverezték, majd letartóztatták. Amir minden valószínűség szerint egy illegális ciszjordániai zsidó telep alapítója volt és tagja egy szélsőjobboldali szervezetnek.

 

A nagygyűlésen, amin Rabint lelőtték, mintegy százezer izraeli vett részt, akik a Rabin-kormány békekötésre irányuló kezdeményezéseit támogatták.

 

Az izraeli televízió szerint a 27 éves Yigal Amir beismerte a miniszterelnök elleni merényletet és a nyomozóknak elmondta, hogy nem bánta meg tettét.

 

Bill Clinton, amerikai elnök akkor úgy nyilatkozott, hogy Yitzhak Rabin életét adta a békefolyamatban, a PFSZ elnöke, Jasszer Arafat pedig a palesztin nép nevében részvétét fejezte ki és a következőket nyilatkozta: „Remélem, hogy mindannyiunk – izraeliek és palesztinok is – képesek leszünk túllépni a tragédián és folytatni a békefolyamatot az egész Közel-Keleten.”

 

Rabin halála után Izrael külügyminiszterét, Simon Pereszt jelölték ki miniszterelnöknek.

 

Yigal Amirt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a gyilkosság miatt, Amir testvérét és Dror Adnanit pedig 12 és 7 évre ítélték összeesküvés vádjával.

 

1998-ban Margalit Har-Shefit, akinek Amir beszámolt tervéről, kilenc hónapos börtönbüntetésre ítélték, amiért nem akadályozta meg Rabin meggyilkolását.

 

Habár Simon Peresz folytatta Rabin erőfeszítéseit, hogy Izrael békét kössön a palesztinokkal, 1996-ban Netanyau nyerte meg a választásokat, aki a Rabin-Peresz békeprogram ellen kampányolt.

 

Yitzhak Rabin, Izrael ötödik miniszterelnöke két cikluson keresztül – 1974-1977 között és 1992-től haláláig – töltötte be tisztségét. Rabin halála előtt egy évvel, 1994-ben Simon Peresszel és Jasszer Arafattal együtt megkapta a Nobel-békedíjat az izraeli-palesztin békefolymatban tett előrelépésekért. Rabin volt a zsidó állam első Izraelben született miniszterelnöke.

 

Yitzhak Rabin 1922 márciusában, Jeruzsálemben született. Apja, Nehémia az Egyesült Államokból vándorolt Izraelbe és az első világháború alatt önkéntesként szolgált a zsidó légióban. Anyja, Rosa a Hagana, zsidó félkatonai szervezet egyik első tagja volt.

 

Rabin, miután dícsérettel fejezte be iskoláit, a zsidó közösség kommandó egységébe, a Palmachba jelentkezett. A Palmachban és az izraeli hadseregben összesen 27 évet szolgált. Miután 1968-ban leszerelt a hadseregtől, Izrael amerikai nagykövetének nevezték ki. Rabin 1973 tavaszán tért vissza Jeruzsálembe és szerepet vállalt a Munkáspártban, majd 1973 decemberében, a Jom Kippur háború után beválasztották a Knesszetbe (izraeli parlament). Amikor Golda Meir 1974 áprilisában kormányt alakított, kinevezték munkaügyi miniszternek. Habár ez a kormány nemsokkal ezután lemondott, a Knesszet 1974 júniusában bizalmat szavazott a Rabin által vezetett új kormánynak. 1994 októberében Rabin és a jordán Husszein király aláírták az izraeli-jordán békeszerződést.

Forrás: BBC, Jewish Virtual Library