Az iraki munkaügyi és szociális minisztérium becslései szerint mintegy kétmillió özvegy él Irakban és ötször ennyi gyermek nevelkedik apa nélkül. Az islamonline.net ezzel kapcsolatban készített egy összeállítást.
A 32 éves Haifa Ahmed Mua'alim pár hét múlva kel egybe jövendőbelijével. Haifa egy sógornője által ajánlott férfihez megy hozzá, hogy ezáltal képes legyen eltartani előző házasságából származó két árva gyermekét.
A fiatalasszony két évvel ezelőtt veszítette el férjét, élete szerelmét a 2003 óta az országban pusztító erőszakhullám következtében.
„Amikor a férjem meghalt, eldöntöttem, hogy sohasem megyek újból férjhez. Stabil, szeretetteljes kapcsolat volt köztünk” - emlékezik vissza a nő könnyek között.
Az elmúlt két évben Haifa azért küzdött, hogy gyermekeinek ételt tudjon adni és eközben elköltötte minden pénzüket, amijük volt. Mivel azonban nincs munkája és segítséget senkitől sem kapott, el kell, hogy fogadja sógornőjének javaslatát és újra kell, hogy házasodjon.
„Arra kényszerülök, hogy megváltoztassam korábbi véleményem, hogy fiaimnak jobb élete lehessen.”
Haifa mindössze egyszer látta jövendőbeli férjét és sohasem beszélt vele. A házasság mindkét fél számára érdekházasság lesz.
„Sógornőm elmondta nekem, hogy a férfi elveszítette feleségét és jó ember, akinek négy gyermeke van” - tette hozzá Haifa.
„A döntés talán túl elhamarkodott és később megbánhatom, de még mindig jobb hat gyermekről gondoskodni, mint két gyermekemet éhezni látni, úgy, hogy képtelenek iskolába járni” - érvel a fiatalasszony.
„Örülök, hogy találok valakit, aki gondjukat viseli, de a saját boldogságom más dolog...”
A munkaügyi és szociális minisztérium becslései szerint mintegy kétmillió özvegy él Irakban és ötször ennyi gyermek nevelkedik apa nélkül.
Az özvegyek komoly gondot jelentenek Irakban. Minisztériumunk megpróbál segíteni, de az, hogy erre nincsen megfelelő pénzforrás, nagy hatással van a munkánkra” - állítja egy minisztériumi alkalmazott.
Haifa egy olyan új jelenséget képvisel Irakban, melyet vallási vezetők is bátorítanak, akik az egyedülálló és özvegy férfiak számára azt javasolták, vegyenek el özvegy nőket, hogy ezzel segítsék őket.
„Azok a nők az országunkban tomboló erőszak áldozatai” - mondja Abdul Karim Rafel sejk, Szadr városának egyik vallási vezetője.
„A kormány nem ajánl számukra elegendő segítséget ahhoz, hogy egyedül felneveljék gyermekeiket és az, hogy az irakiaknak zt javasoljuk, vegyék el őket, jó módja annak, hogy megakadályozzuk, hogy több millió gyermek apa nélkül nőjön fel, a nők pedig prostituáltnak menjenek, hogy el tudják tartani gyermekeiket.”
Rana Lattif, egy helyi nőjogi aktivista azonban ellenzi a kezdeményezést.
„Ahelyett, hogy a nőket arra bátorítanánk, hogy újra férjhez menjenek, a kormányt kell kényszerítenünk, hogy segítsen rajtuk, stabil életkörülményeket biztosítson számukra és munkahelyeket teremtsen, mivel az özvegyek nagy része az országban dúló igazságtalan háború áldozata.”
„Természetesen vannak nők, akik inkább magukra vállalnak egy ilyen elfogadhatatlan helyzetet, de ők kevesen vannak és nagytöbbségük azért házasodik újra, mert ez volt számukra az egyetlen lehetőség” - tette hozzá Rana.
„Amennyiben a kormány vállalja értük a felelősséget, biztos vagyok benne, hogy számuk nagymértékben csökkenne.”
Sara al-Azza, aki egy olyan jótékonysági alapítvány tagja, melyhez közel 1200 özvegy nő regisztrált és akiknek több, mint fele hajlandó az újraházasodásra, nem ért azonban egyet.
„Nem várhatunk folyton arra, hogy a kormány tegyen valamit.”
„A nők azután jönnek hozzánk, hogy eldöntötték, újra férjhez mennek és mi csak annyit teszünk, hogy olyan férfiakat keresünk, akik jó háttérrel rendelkeznek, rendes szándékaik vannak és képesek támogatni a nő családját.”
„Senkit sem kényszerítünk a házasulásra, de sok olyan házasságot hoztunk már össze, melyben mindkét fél örült, hogy együtt kezdhetnek új életet.”
A 41 éves, háromgyermekes Rhim Abdel-Rassoul Rabia, aki három évvel ezelőtt veszítette el férjét egy bagdadi robbantásban, második férjére vár.
„Azután, hogy évekig kerestem munkát, kétségbeestem, és ezért kezdtem el a második házasságon gondolkodni, habár ez volt a legutolsó dolog, amit szívesen tennék.”
„Elmondták nekem, hogy a 40 fölötti nőknek több időbe kerül férjet találni, de ez az egyetlen reményem. Csak egy olyan férfit szeretnék, aki gondoskodik rólam és a gyermekeimről, még hogyha szerelem nélkül megyek is férjhez.”
Rhim elmondta, amikor kislány volt, arról álmodozott, hogy boldog élete lesz, tanul, dolgozik és fontos ember lesz.
„Tudom, hogy egyik álmom sem fog valóra válni, de legalább segíthetek a gyermekeimnek, hogy eltarthassák magukat anélkül, hogy majd újra férjhez kéne menniük érte.”
Címkék:
irak özvegy kényszerházasság
Utolsó kommentek