Életfogytiglanra ítélték az egyiptomi volt államfőt

2012.06.02. 14:05 salamonmandy

Az egyiptomi törvényszék  felelősnek találta Hoszni Mubarakot a tavalyi forradalom 850 tüntetőjének haláláért.

                                                                           

A 84 éves exállamfő két fiát Gamalt és Alaát  Ahmed Refaat bíró felmentette a  a korrupció és a hatalommal való visszaélés vádjaalól és pénteken feloldották azt a szükségállapotot, amelyet még 31 éve hirdettek ki Anvar Szadat akkori elnök meggyilkolása után.

Az arab tavasznak Egyiptomban 850 halálos áldozata és mintegy hatezer sérültje volt. Mubarakot és  Al-Adlit életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, az ítélethirdetés alatt a kairói törvényszék előtt több százan tüntettek.

Címkék: egyiptom

Expressz

2011.09.13. 08:06 közelkelet

Az iraki radikális hitszónok, Muktada al-Szadr bejelentette, hogy követői addig nem támadják meg az amerikai hadsereget, amíg az be nem fejezi a teljes kivonulást az év végén - adta hírül az Al-Jazeera. A síita vezető azonban kemény megtorlást ígért arra az esetre, amennyiben Washington nem vonja ki csapatait a megadott határidőre. Jeffrey Buchanan, az Irakban állomásozó amerikai hadsereg szóvivője szerint a külföldieket megtámadó mindhárom csoport al-Szadrhoz köthető.

Az al-Shabab szomáliai terrorszervezethez tartozott az a Svédországban elfogott négy támadó, akik kézifegyverrel és bombákkal akartak támadni - írja a TT svéd hírügynökségre hivatkozva a The Local. A jelentést sem a svéd titkosszolgálat, sem a rendőrség nem erősítette meg. Egyelőre annyit tudni, hogy a 23-26 év közötti terroristák célpontja Lars Vilks művész volt, aki azt követően váltotta ki a muzulmánok haragját, hogy Mohamed prófétát kutyának ábrázolta.

Pilóta nélküli repülőgépeket vetne be Törökország a kurdok ellen - írja a Washington Post. Az amerikai napilap értesülése szerint Barack Obama amerikai elnök még nem döntött az ügyben. A Predatorok 2007 óta végeznek felderítő repüléseket Irak északi részén, az így kapott információkat pedig megosztják a Kurd Munkáspárt mozgását árgus szemekkel figyelő török hatóságokkal.

Egy új közvélemény-kutatás szerint Németország, Nagy-Britannia és Franciaország polgárainak többsége támogatná, hogy Palesztina a közelgő ENSZ szavazáson elnyerje az államiságot - olvasható a Haaretz internetes kiadásában. Spanyolország nyíltan támogatja a palesztin ügyet, de Párizs és London is hajlik rá, míg Németország ellenzi, hogy az ENSZ közgyűlésén döntsenek az államiságról.

Dick Cheney egykori amerikai elnök szerint Izraelnek megelőző csapást kellene mérnie, mielőtt Teherán atomfegyverhez jutna - írja a Jerusalem Post. Az izraeli napilap emlékeztetett: Cheney volt az, aki azt tanácsolta George W. Bushnak, hogy bombázza Szíria nukleáris létesítményét. Cheney körül nem állt meg az élet, legutóbb azt találta mondani, hogy a waterboardingnak nevezett vallatási módszer nem kínzás, mivel azt amerikai katonákon is tesztelték.

Nem szerepelhetnek mostantól félmeztelen férfiak és szerelmi ügyek az iráni tévécsatornákon - jelentette a Farsi félhivatalos iráni hírügynökség. A hírt idéző JPost arra hívta fel a figyelmet, hogy az ultrakonzervatív teheráni kormány eddig sem hagyott nagy teret a nyugati értékek megjelenítésének, a monopolhelyzetben levő Iran TV például kizárólag vallási műsorokat sugározhat és kormányzati bejelentésekről ad hírt.

Reneszánszát éli az iráni pop

2011.09.12. 21:30 közelkelet

Újra virágzik a perzsa ország popkultúrája - mondják az irániak -, amelyet a harminc évvel ezelőtti iszlamista forradalom gyökerestül akart kiirtani.
 
Számos olyan énekes ismert Iránban, aki mostanában adott ki új lemezt, annak ellenére, hogy Teherán minden eszközt bevet a számára nemkívánatosnak tartott előadóművészek ellehetetlenítésére. Nem kevesen vannak azok, akik úgy gondolják, hogy művészi szabadságukat kell feláldozni a kizárólag az iráni hatóságok által adható engedély megszerzése érdekében.
 
Bármilyen zenei anyag megjelentetéséhez a Kulturális Minisztérium és Iszlám Vezetésének jóváhagyása szükségeltetik, hivatalosan három év kell ahhoz, hogy egy lemez engedélyt kapjon. A reformer Khatami alatt némileg liberalizálták a popkultúrát, de Mahmúd Ahmadenizsád elnök hivatalba lépésével konzervatív fordulatot vett az iráni zene hivatalos megítélése; csak egy szűk kisebbség élvezhette a nagyobb szabadságot, a többség az addig élvezett jogait is elvesztette.
 
Sokan vannak Iránban, akik úgy gondolják, hogy a perzsa ország által kitermelt előadók akár a nyugatiakkal is felvehetik a versenyt. Az 1979-ben elüldözött, s jórészt az Egyesült Államokba telepedett énekesek mellett megjelentek az underground bandák is, amelyek kávézókban mondanak kíméletlen értékítéletet az iráni társadalmi élet felett.

 

Cheney szerint nem kínzás a vízbefullasztásos vallatás

2011.09.11. 17:13 közelkelet

Dick Cheney egykori amerikai alelnök szerint nem meríti ki a kínzás fogalmát az angolul waterboardingnak nevezett, a vízbefullasztást imitáló vallatási módszer, mivel azt az amerikai katonákon is alkalmazták kiképzésük során.

Cheney ezt a American Enterprise Institute hallgatósága előtt mondta új könyvének bemutatása kapcsán. Josh Rogin, a Foreign Policy bloggere szerint azonban két nagy különbség is van az amerikai katonák és Khalik Sejk Mohammed között: az egyik, hogy a katonákat nem 183-szor vetették alá a kínzásnak, mint a 2001. szeptember 11-i terrortámadások értelmi szerzőjét, másrészt ők tudták, hogy a vallatásnak előbb-utóbb vége szakad.

Cheney azt is elmondta, hogy a Bush-adminisztráció mindazon kilenc kongresszusi képviselő jóváhagyását megkapta, akik jelentést tettek az előző kormánynak; köztük voltak a hírszerzési bizottságok és a pártok vezetői, valamint Nancy Pelosi, a képviselőház egykori elnöke is.

Az ellentmondásos megítélésű elnök szerint ez a módszer nagyban hozzájárult az al-Kaida elleni újabb sikerekhez, köztük Oszama bin-Laden likvidálásához.

Gallup: nincs köze a vallásnak az erőszakhoz

2011.09.10. 10:17 közelkelet

Tíz évvel a New York-i ikertornyok ellen elkövetett merénylet után a Gallup által végzett közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a vallási identitás és a vallásgyakorlás mértéke nincs összefüggésben azzal, hogy az adott személy mit gondol a civilek sérelmére elkövetett merényletekről.

A 2008 és 2010 között végzett, 130 országra kiterjedő kutatást az Abu Dhabi Gallup Center publikálta. A Views of Violence munkacímet viselő dokumentumból kiderül, hogy az ártatlan polgárok elleni merényletet elutasító, a közel-keleti és észak-afrikai térségben élők életében fontos szerepet tölt be a vallás.

 

Abban szinte mindenhol teljes az egyetértés, hogy a civilek elleni támadás semmilyen körülmények között sem igazolható; Ázsiában (99%) és a Közel-Keleten (96%) is úgy gondolja a megkérdezettek többsége, hogy ez teljességgel elfogadhatatlan. Ellenben minden második amerikai és kanadai (47%) osztja azt a véleményt, hogy bizonyos esetekben a polgárok is célpontokká válhatnak.
  
A kutatás azt a közkeletű tényt is megcáfolja, hogy az iszlám minden más vallásnál jobban bátorítaná az erőszakos cselekedeteket. A muszlim országokat tömörítő Iszlám Együttműködés Szervezetéhez (OIC) tartozó országok polgárai ugyanis sokkal kevésbé tartják elfogathatónak a civilek elleni támadásokat, mint a nem tagállamok lakosai.

 

A kutatás további eredményei itt olvashatók

Egy iraki fiú lelőtte saját apját, amiért az az amerikai seregnek dolgozott

Egy az al-Kaidához köthető felkelő lelőtte saját apját, mivel az nem volt hajlandó felmondani az amerikai hadseregnél, ahol tolmácsként dolgozott – adta hírül a The Independent, brit lap.
 
A gyilkosság pénteken, egy olyan különösen véres napon történt, melynek során országszerte legalább 27 ember veszítette életét a robbantásokban. A támadások elsősorban kormányzati hivatalnokok, az iraki biztonsági erők és szövetségeseik otthonait célozták.
 
Az 50 éves Hamíd al-Daraji hét éven át dolgozott az amerikai hadsereg tolmácsaként, mióta az Egyesült Államok megszállta Irakot.
 
A férfit körülbelül hajnali három órakor, álmában lőtték mellkason, szamarrai otthonában. A város egyébként Bagdadtól északra fekszik és korábban felkelők egyik főhadiszállásaként tartották számon.
 
A hatóságok letartóztatták az áldozat fiát és annak unokatestvérét, de még mindig kutatnak az apa egy másik fia után, aki valószínűleg szintén részt vett a támadásban. Az elkövetők a felkelőkhöz való újracsatlakozásuk után feltehetőleg hűségüket próbálták bizonyítani ezzel a tettükkel.
 
A letartóztatot fiú, a harmincéves Abdul Halim Hamíd korábban az iraki al-Kaida tagja volt, aki 2007 közepe táján hagyta ott a terrorszervezetet, az amerikai és iraki biztonsági erők fellépése következtében. A rendőrség szerint a fiú,19 éves unokatestvére és 24 éves bátyja azonban továbbra is szélsőségesek maradtak.
 
A szamarrai gyilkosság most felhívta a figyelmet azoknak az irakiaknak a félelmeire, akik együtt dolgoznak az amerikaiakkal és tartanak tőle, hogy az erőszakhullám kiújulhat, amint munkaadóik az országból való kivonulásra készülődnek.
 
Az elmúlt évek során a Gáza-övezetben több olyan személyt is meggyilkoltak hozzátartozóik, akikről gyanították, hogy együttműködnek az ellenséges erőkkel. Mindezeknek a gyilkosságoknak az a célja, hogy a családok „tisztára moshassák nevüket”. Nemrégiben például három olyan férfit gyilkoltak meg saját családtagjaik, akik állítólag Izraelnek szolgáltattak információkat.
 
Címkék: usa irak al kaida gáza övezet iraki felkelők

A Wiesenthal Központ arra kéri az amerikai zsidókat, hogy ne utazzanak Törökországba

 

Az Egyesült Államokban található Simon Wiesenthal Központ internetes oldalán megjelent közleményében nemrég arra kérte az államokban élő mintegy 400 ezer zsidó családot, hogy tiltakozásképpen a török állam Izraellel kapcsolatos álláspontja miatt, ne utazzanak Törökországba.
 
A humanitárius segélyt szállító flotilla elleni támadások során kilenc török állampolgár veszítette életét és több török politikus is úgy nyilatkozott, hogy a két ország közti kapcsolat többé már nem lesz olyan, mint az incidenst megelőző időkben volt.
 
A Wiesenthal Központ saját bevallása szerint több mint 400 ezer családnak küldött olyan leveleket, melyekben arra kérték őket, csak nagyon fontos esetben utazzanak Törökországba.
 
A jogvédő szervezet továbbá hozzátette, a zsidóság több mint ötszáz éven keresztül talált menedéket Törökország területén, ám azok a példa nélküli kijelentések, melyek hivatalos körükben hangzottak el, s melyek Izrael népét rossz színben tüntették fel, rossz légkört teremtettek, mely a zsidók számára félelemre ad okot.
 
A világ legnagyobb zsidó szervezete, melynek számos irodája van mint az Egyesült Államokban, mint pedig Jeruzsálemben továbbá kijelentette, hogy ez a légkör valódi aggodalomra ad okot a török zsidók és az országba látogató zsidók biztonságát illetően.
 
A Wiesenthal Központ három hónapig tartja fönn ezen álláspontját, mely alatt figyelemmel kíséri a török médiát és a hivatalos nyilatkozatokat, majd a határidő lejárta után újravizsgálja álláspontját.
 
Mindez nemsokkal azután történt, hogy Amerika egyik legnagyobb Izraelért lobbizó szervezete, az AIPAC kijelentette, a török álláspont „a terrorista Hamaszt” támogatja.
 

 

Címkék: usa török izrael hamasz törökország simon wiesenthal központ aipac

Törökország bepörgött Izraelre

 

Törökország bejelentette, hogy a hétfői, segélyszállító hajók elleni támadás után, készen áll nagy mértékben korlátozni a zsidó állammal való kapcsolatát. A nyolc hajóból álló flotilla elleni támadás következtében – melyet az izraeli katonák egyébként nemzetközi vizeken hajtottak végre – kilenc török állampolgár veszítette életét.
 
A török miniszterelnök-helyettes egy tévécsatornán közölt interjúban elmondta, Ankara mind katonai, mind pedig gazdasági kapcsolatát kész felfüggeszteni Izraellel. A két ország közti katonai együttműködés egyébként még 1996-ban kezdődött, egy kölcsönös együttműködési szerződés aláírásával. Izrael és Törökország között jelenleg is érvényben van egy 183 millió dolláros megállapodás, melynek értelmében a zsidó állam repülőgépeket gyárt le a másik félnek.
 
A török miniszterelnök szerdán egy televíziós műsorban elmondta, hogy a két ország közti viszony már nem lesz olyan mint régen és hozzátette, Izrael, történelmének egyik legnagyobb bűntettét követte el.
 
Tegnap több tízezren vettek részt Törökországban a támadásban életét vesztő kilenc török állampolgár temetésén. A tömeg, mely az isztanbuli al-Fatih mecset előtti téren gyűlt össze, palesztin és török lobogókat lengetett, Hamasz-jelszavakat kántált és élesen kritizálta Izraelt.
 
Kedden a török miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogan szintén kritikával illette Izrael államot és elmondta: „A bűntett, amit Izrael nemzetközi vizeken elkövetett a segélyszállító hajók ellen alantas és elfogadhatatlan és meg kell fizetnie az árát.”
 
Eközben a zsidó államban tovább folytatódik a vita arról, hogy a nemzetközi nyomásra létrehozzanak-e egy vizsgálóbizottságot, melynek célja a flotilla elleni támadás körülményeinek kivizsgálása.
 
Egyes izraeli források arról számoltak be, hogy Netanyahu az embargó könnyítését tervezi.
 
Sok izraeli író – mint például Ámosz Oz is – elítéli a gázai embargót és a flotilla elleni támadást. Az író egy riportban a gázai embargót erkölcstelennek nevezte és hozzátette, igazságtalan, hogy másfél millió ember egyetlen fogvatartott izraeli katona miatt bűnhődjön.
 
Forrás: al-Jazeera
          al-Jazeera
 

 

Címkék: izrael hamasz törökország palesztin gáza övezet netanyahu

Az olaszországban burkát viselő asszonyt 500 Euróra büntették és férje szerint ezentúl nem mehet utcára

 

Az Al-Jazeera arab nyelvű hírportál ma arról számolt be, hogy az észak-olaszországi Novara városában 500 Eurós büntetést szabtak ki egy fiatal muszlim nőre, amiért nyilvános helyen burkát (egész testet elfedő muzulmán női külső ruhadarab) viselt. A hírportál hozzátette, habár ez az első ilyen eset Olszország történetében, mindez a burka ellen folytatott európai büntetéshullám legújabb epizódja.

 

 
 
A 26 éves tunéziai származású Amel Marmourit és férjét olasz járőrök állították meg, amint Novara egyik utcáján sétáltak, nem messze egy postahivataltól. Az asszony férje bemutatta személyes okmányaikat a rendőröknek, azonban nem engedte, hogy felesége az azonosításhoz felemelje burkáját, mivel a rendőrök mind férfiak voltak. Az asszony később egy női rendőrnek hajlandó volt megmutatni arcát.

 

 
Az észak-olaszországi Novarát egyébként a Silvio Berlusconi kormányában fontos helyet elfoglaló Északi Liga egyik fellegváraként tartják számon. A város még januárban hozott rendeletet a burka középületekben való viselete ellen, mivel az akadályozza a személyazaonosítást. A mostani rendelet egyébként egy 1975-ös terroristaellenes törvényen alapszik, mely megtiltotta, hogy akár nők, akár férfiak teljesen elfedett arccal jelenjenek meg nyilvános helyeken.
 
Novara polgármestere, a bevándorlásellenes Északi Ligához tartozó Massimo Giordano elmondta, mindez biztonsági probléma és egy civilizált társadalomban elképzelhetetlen, hogy valaki teljes testét befedve jelenjen meg valahol. A polgármester hozzátette, ugyanez vonatkozik arra az emberre, aki bukósisakban sétál be egy postahivatalba. A szóbanforgó Északi Liga egyébként korábban hevesen felszólalt az ellen, hogy Észak-Olaszországban mecseteket emeljenek.
 
A megbüntetett asszony férje, a 36 éves építkezési munkás Ben Salah Braim elmondta, hogy a törvényt tiszteletben fogja tartani, de ezesetben kénytelen lesz feleségét otthon tartani, mivel a Korán tiltja, hogy felesée arcát más férfiak is láthassák.
 
Amel arcát nem láthatják más férfiak”- nyilatkozta a férj. „E tekintetben igen egyértelműen szól a vallásunk. Ha ez a törvény Olaszországban mit tehetek? Nem tudom hogyan fogom kifizetni az 500 Eurós bírságot.”
 
Hasonló eset történt nemrégiben Franciaországban, amikor francia rendőrök pénzbírságot szabtak ki egy algériai születésű muszlim nőre, amiért az burkában vezetett autót.
 
A burka viselete heves vitákat váltott ki világszerte és jelentős véleménykülönbségek vannak az olasz kormány tagjai között is. Habár az Északi Liga javasolta a burka viseletét tiltó törvény megakotását és a mintegy 1000 Eurós bírság kiszabását ilyen esetekben, a szóban forgó törvényt még nem hozták meg.
 
Belgium az első olyan ország, mely a múlt csütörtökön megszületett törvény értelmében tiltja a burka viseletét, de Franciaország is hamarosan megvitatja a burkával kapcsolatos törvénytervezetet.
 
 

 

Címkék: franciaország olaszország muszlim korán belgium északi liga burka

Lehet, hogy el kellene gondolkodni az egyállami megoldáson

 

A palesztin nép arra irányuló reményei, hogy az Obama kormány kitart az izraeli telepek építésének befagyasztása mellett immár szertefoszlottak. Különösen nehéz pillanat volt a palesztinok számára, amikor Hillary Rodham Clinton, amerikai külügyminiszter-asszony „példa nélkülinek” nevezte Izrael azon ígéretét, mely szerint az a jövőben korlátozni fogja a telepek terjeszkedését – írja John V. Whitbeck, nemzetközi jogász a The Christian Science Monitor hasábjain. 

Washington azt az eshetőséget sugallja, hogy „a két állam megoldás többé nem opció és talán a palesztin népnek inkább egy olyan egyállami megoldásra kellene fókuszálnia, melyben muszlimok, keresztények és zsidók egyenlőként élnek” - nyilatkozta Szaeb Erekat, palesztin főtárgyaló a sajtónak.

A Christian Science Monitor újságírója szerint a palesztin főtárgyaló kijelentése fordulópontot jelenthet a hosszúranyúló és igen nehézkes közel-keleti békefolyamatban.
 
 
Nem a The Christian Science Monitor újságírója volt azonban az egyetlen, aki az egyállami megoldás mellett állt ki. Moammer Ghaddafi, Líbia vezetője korábban szintén azzal az ötlettel állt elő, hogy hozzanak létre egyetlen államot – Iszratín (az arab Filasztín és Iszraíl összeolvasztásából) néven – melyben palesztinok és zsidók együtt élhetnek, egyenlő jogokkal, békében. A vezető ugyanakkor hozzátette, amennyiben az izraeliek nem hajlandók elfogadni egy közös állam létrehozását, elköltözhetnek Hawaiira, Alaszkába, vagy a Csendes-óceán egy szigetére, és ott békében élhetnek.
 

Az úgynevezett békefolyamat hosszú évei alatt a felek következetesen és előre megjósolhatóan lecsúsztak a határidőkről. Mindezeket a „bukásokat” csak megkönnyítette az a tény, hogy Izrael számára a „bukásnak” nem volt más következménye, mint a status quo fenntartása. Ez pedig az eddigi összes izraeli kormány számára nemcsak elviselhető, de annál is inkább kívánatos, mint bármilyen reálisan megvalósítható alternatíva.  Izrael számára a „bukás” mindigis magában hordozta a „sikert”, hiszen a béketárgyalások bukásai lehetővé tették számára, hogy folytassa a palesztin területek elkobzását, a ciszjordániai telepek bővítését, a kizárólag zsidók számára készülő utak építését és a megszállás véglegessé és visszafordíthatatlanná tételét. 

Ennek, mindenki érdekében változnia kell. Annak érdekében, hogy az esetleges új tárgyalások során bármilyen eshetősége legyen a sikernek, a bukásnak egyértelmű és kényszerítő következményei kell hogy legyenek, melyeket az izraeliek megfellebbezhetetlennek találnak .

A palesztin vezetésnek – akár Mahmoud Abbásszal, akár nélküle – hajlandóságot kellene mutatni az Izraellel való tárgyalások folytatására, amennyiben azonban 2010 végére nem sikerül aláírni egy kétállami megegyezést, a palesztin népnek nem lesz más választása, minthogy a demokrácián keresztül keressen igazságot és szabadságot. Ebben az esetben a palesztinoknak teljes jogú állampolgáraivá kellene válniuk egy olyan országnak, melyet 1948 előtt Palesztinának hívtak és faji, vagy vallási diszkrimináció nélkül kellene élniük egyenlő jogokkal.

Az Arab Ligának nyilvánosan ki kellene jelentenie, hogy az igen nagylelkű arab békekezdeményezés, mely 2002 márciusától tartós békét és normális diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat ajánlott fel Izraelnek cserébe azért, hogy az utóbbi követi a nemzetközi törvényeket lekerül a napirendről és hatályát veszti, amennyiben 2010 végéig nem írnak alá békeegyezményt. 

Ezen a ponton, nem előtte, a komoly és értelmes tárgyalások kezdetét vehetik. Tekintettel arra, hogy az izraeli telepek milyen mélyen behatoltak a palesztin területekre már túl késő lehet egy megfelelő ’kétállami’ megoldás eléréséhez. Mivel valóban túl késő van már ehhez az izraeliek, palesztinok és a világ tudni fogja és ezek után képes lesz erőfeszítéseit az egyetlen másik megfelelő alternatívára összpontosítani.

Még az is lehetséges, hogy ha a következő év során az izraeliek rá vannak kényszerítve, hogy egy olyan, teljesen demokratikus államban való együttélés lehetőségén gondolkodjanak, mely egyenlő jogokat biztosít minden állampolgára számára, hogy sokuk kevésbé rosszul tekint erre a „fenyegetésre”, mint ahogyan azt korábban tette.


Forrás: The Christian Science Monitor

 

 

Címkék: usa izrael hillary clinton palesztin szaeb erekat egyállami megoldás kétállami megoldás arab liga

Daganatok és születési rendellenességek kísérik a háború és a fehér foszfor útját

 

Habár a háború egészségre gyakorolt hatásait sokkal nehezebben lehet felismerni, mint például a pszichére gyakorolt hatásait, mára egyre világosabbá válik, hogy mekkora katasztrófához vezetett bizonyos vegyi anyagok alkalmazása egyes közel-keleti országokban. A fehér foszfort hónapokkal,  a gyengített urániumot több évvel ezelőtt vetették be és szörnyű hatásai csak most kezdenek leginkább a felszínre bukkanni. Sajnos mindkét előbb említett anyag tulajdonsága, hogy nemcsak azt a generációt érinti, mely elszenvedi a támadásokat, hanem a következőt is.
 
Az iraki Fallúdzsában dolgozó orvosok a gyermekek körében manapság körülbelül 15-ször annyi krónikus deformitással és az élet korai szakaszában kialakuló daganatos megbetegedéssel találkoznak, mint a 2003-as megszállást megelőző időkben. Ezeknek a megbetegedéseknek a kialakulása minden valószínűség szerint azokhoz a mérgező anyagokhoz van köze, melyeket még a háború közben bevetett fegyverekből és a használt vegyi anyagokból maradtak vissza.
 
A születési rendellenességek számában tapasztalható váratlan emelkedés az elmúlt hónapokban vált egyre észrevehetőbbé, amikor Fallúdzsa így is túlterhelt egészségügyi rendszerében dolgozó szakemberek elkezdték összegyűjteni az újszülöttek részletes kórtörténetét.
 
The Guardian, brit lap által megkérdezett fallúdzsai neurológusok és szülészorvosok szerint a születési rendellenességek számában tapasztalt emelkedés eddig példa nélküli és a jelen helyzetben még nem sikerült pontos magyarázatot adni rá. A deformitásokkal világra jött gyermekek között voltak olyan újszülöttek, akik két fejjel, egyszerre több rákos daganattal, vagy más idegrendszeri problémákkal születtek, illetőleg születésük után diagnosztizálták náluk ezen betegségeket.
 

 

Iraki és brit tisztségviselők egy csoportja – köztük a nők ügyeiért felelős korábbi iraki minisztert, Dr Nawal Majeed as-Sammarai és brit orvosok – arra kérték az ENSZ közgyűlését, hogy egy független bizottság vizsgálja ki a helyzetet és segítsen megtisztítani a várost a több évtizedes háborúskodásból visszamaradt mérgező anyagoktól.
 
„Igen jelentős növekedést látunk a központi idegrendszert érintő anomáliák számában” - nyilatkozta Dr Ayman Qais, a fallúdzsai közkórház igazgatója.
 
 „A 2003-as évet megelőzően, csak elszórtan láttam ilyen deformitásokkal világra jövő csecsemőket, mára azonban a deformitások előfordulása drámaian megnőtt”.
 
Dr Ayman Qais hozzátette, a deformitások száma meredeken emelkedett, és míg egy évvel ezelőtt két hét alatt csak két ilyen eset volt, addig ma ez már napi két ilyen eset. „A legtöbb deformitás a fejet és gerincet érinti, de sok az alsó végtagokon is jelentkezhet.  
 
„Ezenkívül jelentősen növekedett azoknak a két éven aluliaknak a száma, akiknél agydaganat alakult ki. Az agy olyan terület lett, ahol többszörös daganatok jöhetnek létre.”
 
Több évnyi találgatás és szóbeszédek után most összeállították az Irak egyik leginkább háborúval sújtott területén tapasztalható jelenségeket. Korábban az elvetélt magzatokat, köztük a születési rendellenességgel rendelkezőket, vagy rendszeres ellátásban nem részesülőket nem regisztrálták az abnormális esetek között.
 
A The Guardian felkérte Samira Abdul Ghani, gyermekgyógyászt, hogy készítsen pontos feljegyzéseket egy három hetes periódus alatt. A doktornő feljegyzéseiben 37 csecsemő szerepelt, aki az említett háromhetes időszak alatt a fallúdzsai közkórházban jött világra különböző rendellenességekkel. A gyermekek közül sokan idegcső problémákkal rendelkeztek.
 
Dr Bassam Allah, a kórház gyermekosztályának vezetője a héten nemzetközi szakértőket arra sürgetett, hogy Fallúdzsa-szerte vegyenek talajmintát és a tudósok mihamarabb vizsgálják ki a megbetegedések okait, melyeket – elmondása szerint – a szülőanyák a terhesség előtt, vagy alatt „szereztek”.
 
Más egészségügyi tisztségviselők is egyre nagyobb figyelmet fordítanak a lehetséges okok keresésére, melyek között szerepelhet a sugárszennyezés és más vegyszerek által okozott mérgezés. A kisgyermekeknél tapasztalható abnormálisan magas számú daganatról számoltak be Baszrában és Najafban is, melyek szintén intenzív harcok színterei voltak a múltban és ahol modern fegyvereket is bevetettek.
 
Fallúdzsa orvosai nem kapcsolják egyértelműen össze a harcokat és a megbetegedéseket, hanem inkább több lehetséges okra is próbálnak rámutatni.
 
„Ezek között van a légszennyezés, a sugárzás, vegyi anyagok, a terhesség alatti droghasználat, rossz táplálkozás, vagy az anya pszichológiai állapota” - mondta Dr. Qais.
„Egyszerűen még nem tudjuk rá a választ.”
 
Fallúdzsában, a 2003-as megszállás után több nagy harc is kibontakozott. 2004-ben az amerikai tengerészek és gyalogosok kétszer is harcba bocsátkoztak a szunnita fegyveresekkel, az iraki sereg tagjaival és a Baath párt támogatóival. Az első harc során az amerikai tüzérség és harci repülőgépek bombázták a várost és olyan vitatott anyagokat használtak, mint a fehér foszfor.
 
Fehér foszfor – Willy Pete
 
fehér foszfor, melyet az első világháború óta „Willy Pete”-nek is neveznek, oxigénnel érintkezve sötétsárga lánggal ég és vastag, fehér füstöt eredményez. Emberek ellen alkalmazva képes halálos égési sérüléseket eredményezni, majdnem minden esetben másod- vagy harmadfokú égési sérüléseket okoz, mert alkotóelemei a bőrrel érintkezve egész addig égnek, míg teljesen el nem tűnnek. A fehér foszfor bőrre kerülve gyakran egészen a csontig hatol. Habár az 1980-as genfi egyezmény megtiltotta, hogy a fehér foszfort civilek ellen használják, „füstfalként”, vagy ’megvilágító eszközként’ történő használatát nem tiltják nemzetközi törvények. Izrael például a 2006-ban Libanon ellen indított háborúban használt fehér foszfort. Ezenkívül a az Irakaban szolgáló brit és amerikai csapatok is bizonyítottan alkalmazták a fehér foszfort, habár használatát sokan élesen kritizálták. Charles Heyman, a brit hadsereg katonai szakértője a fehér foszfor alkalmazásával kapcsolatban egyszer például a következőket nyilatkozta:
 „Ha a fehér foszfort szándékosan emberekre lőnék ki, valaki biztosan Hágában végezné.”
 
 
 
Izrael is használt fehér foszfort
 
„Ezek a robbanások fantasztikusan néznek ki és óriási mennyiségű füstöt eredményeznek, mely úgy elvakítja az ellenséget, hogy csapataink tovább tudnak haladni” - nyilatkozta egy izraeli biztonsági szakértő. A foszfor igen komoly sérüléseket okozhat bárkinek, aki alá kerül. AThe Times brit lap szerint Izrael saját bevallás szerint használt fehér foszfort a 2006-os, libanoni harcok során. Ugyanezen brit lap januárban arról számolt be, hogy a Gáza-övezet nyugati részén fekvő Sheikh Ajilin falujában egy izraeli fehérfoszfor gránát maradványait találták meg. A szemtanúk szerint a gránátot január 9-én lőtték ki, majd bizonyítékként bevitték egy házba azután, hogy óriási füst keletkezett és a fokhagyma szagához hasonló szagot éreztek, mely a fehérfoszfor jellegzetessége. A gránátra héber nyelven „robbanó füst” volt felírva, mely megnevezést az izraeli hadsereg használ a fehér foszforra. Orvosok, akik szintén megvizsgálták a gránátot, megerősítették, hogy foszfor maradványokat tartalmazott.
 

 

A lakosok elmodták, hogy lábaikon égési sérülések keletkeztek, amikor azon a helyen jártak, ahol a lövedékek becsapódtak. A 16 éves Abdul Rahman Shaert, akit valószínűség szerint ugyanez a vegyi anyag sebesített meg, Gázából egy egyiptomi kórházba szállították. A fiú igen komoly égési sérüléseket szenvedett arcán és testén, melyekről orvosok elmondták, egyértelműen fehér foszfor okozta.
 
Human Rights Watch élesen kritizálta, hogy az izraeli hadsereg foszfort használt Gázában, arra hivatkozva, hogy egy ilyen sűrűn lakott területen a civil lakosság képtelen elkerülni az anyaggal való érintkezést.
A Gáza-övezetben egyébként – melynek összterülete kb 360 km2 – mintegy másfél millió ember él és a föld egyik legsűrűbben lakott részeként tartják számon. A Human Right Watch honlapján közzétett jelentés szerint 2009 januárjában megfigyelői többször is tapasztalták, hogy Izrael foszfort lőtt ki Gáza városára. Az emberjogi szervezet szerint továbbá a fehér foszfor használata Gáza sűrűn lakott területein olyan nemzetközi humanitárius törvényt sért, mely szerint minden elképzelhető óvintézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a civil lakosság ne sérüljön meg.
 
2009 októberében egy internetes oldal számolt be a Gázára ledobott foszfor eredményeiről. Az islamonline beszámolója szerint az izraeli légicsapásokat követően észrevehetően megnőtt a rendellenességekkel világra jött csecsemők száma. Azoknak a nőknek, akik a december-januári háború alatt voltak terhesek, gyakran szív-, tüdő- vagy más betegségekkel, esetenként hiányzó végtagokkal jöttek világra a gyermekeik.
A gázai Shefa kórház szerint 2009 július-augusztus-szeptemberében a megelőző év ugyanezen három hónapjához képest 50%-al nőtt a defromitásokkal született csecsemők száma.
 
Az orvosok véleménye szerint a beteg gyermekek az Izrael által illegálisan használt fegyverek áldozatai, melyek még magzatkorukban mérgezték meg őket. Az embriológiát kutatók vizsgálatai megerősítették, hogy a csecsemők azért deformálódtak el, mert Izrael nemzetközi törvények által tiltott fegyvereket használt a háború alatt és egyik betegség sem genetikai faktorok miatt alakult ki.
 
Az izraeli hadsereg foszforhasználatát Richard Goldstone, dél-afrikai bíró is belefoglalta jelentésébe. A jenetés szerint az IDF a gázai hadművelet kezdetétől január 7-ig használt foszfort. Habár a foszfor használata nem tiltott, a bizottság mégis aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Izrael gyakran használta azt. A Goldstone jelentés továbbá hozzátette, hogy foszfort alkalmaztak UNRWA (United Nations Relief and Works Agency) épületek támadásakor és az Abu-Halima család otthonának lövésekor al-Atatrában.
 
A gyengített uránium hatásai Irakban
 
2001-ben, tíz évvel az Öböl-háború után az Al-Jazeera, arab nyelvű hírportál arról számolt be, hogy az iraki embereknél nagy számban diagnosztizáltak rákos és egyéb, eddig nem ismert betegségeket. A súlyos megbetegedések hátterében a cikk szerint olyan fegyverek és anyagok használata állt, melyeket – bár nemzetközi törvények tiltanak – az amerikai erők vetettek be. Az egyik ilyen anyag, mely a háború után a Babilón városában élő irakiaknál nagy számban idézett elő tüdőrákot, a gyengített uránium volt. Ez az anyag, mely igen rákkeltő, a háborút megelőző időkhöz képest négyszeresére emelte a tüdőrák előfordulását. A kíméletlen bombázások eredményeképpen szennyezettekké váltak a város vízkészletei, talaja és a levegő is.

 

 
Forrás: The Guardian, The Times, Al-Jazeera, Human Rights Watch, Islam Online, Global Security, ynetnews

 

Címkék: izrael irak libanon palesztin gáza övezet fallúdzsa richard goldstone fehér foszfor willy pete gyengített uránium goldstone jelentés születési rendellenességek vegyi fegyver

Irán Szaúd-Arábiát fenyegeti

 

Irán tegnap arra figyelmeztette Szaúd-Arábiát, hogy ne támogassa tovább a jemeni kormány azon célját, hogy leverjék a siíta muszlim felkelőket.
 
Egy héttel a szaúdi légicsapások után és azután, hogy Rijád tengeri blokádot vezetett be, hogy a felkelőkhöz ne érkezhessen több fegyver, Irán olyan nyilatkozatokat tett, melyek bizonyára fokozni fogják a feszültséget a térség nagyhatalmai között.
 
“Azoknak, akik olajat öntenek a tűzre, tudniuk kell, hogy őket sem kíméli meg semmi a felszálló füsttől”, mondta Manoucher Mottaki, iráni külügyminiszter egy Szaúd-Arábiához intézett egyértelmű figyelmeztető nyilatkozatban. Szaúd-Arábia azután indított légitmadást a houthi felkelők ellen, hogy azok a múlt héten átvették az irányítást egy határmenti szaúdi város felett.
 
Míg Irán többségében siíta muszlim ország, mely támogatja a régióban található siíta csoportosulásokat, főként Libanonban és Irakban, addig Szaúd-Arábia szunnita muszlim állam.
 
A siíta felkelők ali Abdullah Saleh, jemeni elnököt azzal vádolják, hogy lehetővé teszi, hogy a szunnita iszlám szaúdi ágát képviselő, puritán wahhábiták egyre nagyobb erőre tegyenek szert Jemenben. Habár Jemen lakossága nagyobb részt szunnita, elnöke mégis siíta muszlim. Szaúd-Arábia, melyet nyugtalanítanak, hogy a felkelők többször is átlépték a nem megfelelően kialakított határvonalakat, ragaszkodott hozzá, hogy légicsapásai addig folytatódnak, míg a felkelők vissza nem vonulnak.
 
Egy szaúdi határőrt megöltek a kezdeti harcokban, amikor huszi fegyveresek a múlt héten elfoglalta Jabal al-Dukhant. Legalább még négy katona meghalt, amikor visszafoglalták a várost a felkelőktől, akik állítólag tankokkal is fel voltak szerelkezve.
 
Khaled bin Sultan, a szaúdi védelmi miniszter helyettes elmondta, a felkelőknek “több tíz  kilométerre kell visszavonulniuk” Jemenbe, hogy a szaúdi légitámadás befejeződjön. A felkelők szóvivője elmondta, a szaúdi erők megpróbáltak létrehozni egy védőzónát és aláaknázni a területet, hogy a houthi felkelőket visszavonulásra kényszerítsék.
 
A jemeni kormány, melyet Szaúd-Arábia támogat, azzal vádolta Iránt, hogy támogatja a felkelőket és elmondta, hogy a múlt hónap folyamán öt iránit ejtettek foglyul, akik egy hajórakományi fegyvert próbáltak becsempészni a felkelőknek.
 
Az Iránt kritizálók szerint az, hogy Irán egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz a régióban található militáns csoportok támogatására, azt mutatja, hogy ki akarja terjeszteni befolyását és aláásni riválisait, különösen azokat, akik szövetségben állnak az USA-val.
 
A múlt héten az izraeli haditengerészet beszámolója szerint óriási rakomány rakétát és más fegyvereket fogott el, melyek állítólag Iránból érkeztek a libanoni Hezbollah támogatására.
 
Az egyre növekvő feszültségek közepette az Egyesült Államok, hogy támogassa a jemeni hadsereget, a héten aláírt egy megegyezést a két ország közti együttműködésről a katonai kiképzés és a hírszerzés terén.
 
 

 

Forrás: Times Online
 

 

Címkék: irán szaúd arábia jemen szunnita siíta al houthi felkelés wahhábita

Franciaország szerint Izrael nem akar többé békét

Franciaország attól tart, hogy Izrael már nem törekszik a közel-keleti békére, nyilatkozta Bernard Kouchner, francia külügyminiszter kedden, majd hozzátette, Párizs továbbra is határozottan ellenzi a ciszjordániai építkezéseket.
 
Benjamin Netanyahu, izraeli miniszterelnök hétfőn szokatlanul tartózkodó tárgyalásokat tartott Barack Obama, amerikai elnökkel és várhatóan szerdán találkozik Nicolas Sarkozy, francia elnökkel.
 
Egy francia rádióadón közölt interjú során Kouchner egyértelművé tette, hogy az izraeli-palesztin béketárgyalások terén egyáltalán nem vár hirtelen áttörésre.
 
 "Ami igazán bánt engem és  igazán sokkol bennünket, az az, hogy régebben létezett egy hatalmas békemozgalom Izraelben. Volt egy olyan baloldal, mely hallatott magáról és igazi békére való vágyáról is” - mondta Kouchner.
 
“Úgy tűnik nekem, – és remélem, hogy óriásit tévedek – hogy ez a vágy tökéletesen eltűnt, mintha az emberek többé nem is hinnének benne” - tette hozzá a külügyminiszter.
 
Amikor Sarkozy 2007-ben elfoglalta tisztségét, keményen dolgozott azért, hogy jobbá tegye az időnként elég fagyos francia-izraeli kapcsolatokat és hitt benne, hogy Párizs soha sem lehet hiteles fél a közel-keleti béketárgyalásokban, ha elfogultnak tűnik az arab világ irányában.
 
Ennek ellenére a Netanyahu kormánnyal való kapcsolatok nem alakultak egyszerűen és Franciaország különösen határozottan követelte, hogy Izrael állítsa le a ciszjordániai telepek építését.
 
Míg Obama elnök nemrégiben lazított az Izraelt érintő amerikai nyomáson a telepek ügyében és az építkezések korlátozását kérte (Obama korábban az építkezések befagyasztását követelte), addig Kouchner semmilyen ilyen engedményt nem tett.
 
Kouchner – hogy nyomatékosítsa a két ország közti, nemritkán problematikus kapcsolatot – a múlt hónapban törölte utazását, mely során Izraelt és a palesztin területeket látogatta volna meg. Habár hivatalosan nem indokolták meg az esetet, az egyik francia diplomata elmondta, hogy Izrael megnehezítette a Gázába való belépést.
 
Kouchner kedden megerősítette, hogy a közeljövőben meglátogatná a térséget és hozzátette, utazását arra használná, hogy a palesztin elnököt, Mahmud Abbászt meggyőzze, induljon újra a januárra tervezett választásokon.
 
Abbász a múlt héten jelentette be, hogy nem indul újra a választásokon. Franciaország tart tőle, hogy az ifjú palesztin politikusok nemzedéke kevésbé lesz majd elkötelezett a megbékélés irányában.
 
„Ezt újra át kell beszélnünk Mahmud Abbásszal” - nyilatkozta Kouchner.
 
Két nappal Netanyahu látogatása után Basar Asszad, szír elnök fog Párizsban tárgyalni Sarkozyvel.
 

Francia források – hogy bárminemű spekulációt eloszlassanak, miszerint Franciaország a két nemzet közti közvetítőként működne – azt nyilatkozták, hogy a két találkozó nem áll egymással kapcsolatban. 

 
Forrás: Haaretz

 

Címkék: franciaország izrael szíria benyamin netanyahu mahmoud abbasz bernard kouchner basar asszad

A kuvaiti palesztin közösség története az Öböl-háború alatt II. rész

2009.11.08. 21:03 salamonmandy

 

A kuvaitiak által a palesztin közösségről alkotott kép súlyosan sérült, amikor Irak a Baath által szponzorált Arab Felszabadítási Front mintegy háromszáz tagját és a Palesztin Felszabadítási Front négyszáz tagját Kuvaitba küldte. Sok kuvaiti nem tett különbséget a helyi palesztinok és az „importált” palesztinok között.
       A kuvaiti palesztinok több, mint fele menekült el az országból az ősz alatt, amellett a mintegy harmincezer palesztin mellett, akik a megszállás ideje alatt Kuvaiton kívül tartózkodtak. 1990 decemberére csak körülbelül százötvenezer palesztin maradt az országban. Amikor a bankszámláikat befagyasztották és az iraki kormány az iraki dínárt egyenértékűvé tette a régi kuvaiti dínárral, megtakarításaik elértéktelenedtek, miközben az árak emelkedtek. A palesztinok aktívak maradtak állásaikban, nem reagáltak a kuvaitiak bojkott-felszólítására és folytatták a kereskedelmet, melynek során gyakran hoztak be eladásra árucikkeket Irakból és Jordániából. Ezt a kuvaitiak rossz szemmel nézték, s ezt úgy tekintették, hogy a palesztinok Irakot támogatják.
         Továbbá állami hivatalnokok és mintegy két-háromezer palesztin tanár folytatta munkáját a megszállás kezdeti hónapjaiban, s körülbelül ötezer palesztin gyermek járt iskolába, szemben a kuvaiti gyermekekkel, akik otthon maradtak. Ez a tény a kuvaitiak szemében további bizonyítékokat szolgáltatott a palesztinok árulására.
       A palesztin közösség Kuvait többi lakójával együtt üdvözölte az iraki megszállás végét, ennek ellenére a felszabadítás utáni első hetekben a palesztinok és bizonyos más, nem-kuvaiti közösségek széleskörű támadásoknak voltak kitéve, a PFSZ és az arab kormányok Irak felé húzó politikája miatt bűnbakokká váltak, s sok kuvaiti feléjük fordította a haragját.
Külföldi források szerint a felszabadítás első három napja alatt mintegy négyszáz fiatal palesztint raboltak el otthonukból, vagy az utcáról. Egy amerikai tisztségviselő szerint kétszáz és hatszáz közé tehető azoknak a palesztinoknak a száma, akik az első két hétben eltűntek, de a fogvatartottak és halottak számát nehéz megbecsülni. Palesztin források szerint hatezerre tehető azoknak a száma, akiket bebörtönöztek, s egyharmaduk börtönben is maradt. 1991 áprilisában , válaszképpen a nemzetközi és kuvaiti tiltakozásokra, a koronaherceg látogatást tett abban a katonai börtönben, ahol a palesztin foglyokat fogvatartották, s mivel a körülmények ott igen rosszak voltak, elrendelte átszállításukat egy másik börtönbe.
A kuvaiti kormány ellentmondó nyilatkozatokat adott ki a palesztinokat érintő elrablásokkal és halálesetekkel kapcsolatosan. Míg sok kuvaiti tisztségviselő és emberjogi aktivista ellenezte a palesztin közösséggel való bánásmódot, mások üdvözölték a megbüntetésüket. Április 8-án az emír még azt nyilatkozta, hogy Szaddam Huszeinnek még mindig vannak támogatói Kuvaitban, akik a kuvaiti állam biztonságát és stabilitását fenyegetik és hozzátette, hogy Kuvaitot még nem sikerült megtisztítani ezektől az elemektől.
A probléma súlyáról egészen 1991 május 26-áig nem készült hivatalos beszámoló, amikor is a koronaherceg egy belügyminisztériumi találkozón hangsúlyozta, hogy még akkor is, ha az illetők, akik részt vettek a palesztinok elleni incidensekben, a királyi család, vagy magasrangú tisztviselőcsaládok tagjai, nem állnak a törvény fölött és őket is ugyanúgy le kell tartóztatni a palesztinok ellen elkövetett bűnesetek miatt.
A letartóztatásoktól való félelem mellett a palesztinokat további problémák sújtották. Vezető palesztin személyiségeket értek zaklatások, közalkalmazottak nem kapták meg a fizetésüket, a nem-kuvaitiak kvótáját lecsökkentették az egyetemen, a személyi igazolvány megszerzéséért hosszadalmas procedúrán kellett keresztülmenniük, s a kuvaiti állam további megszorításokat vezetett be abból a célból, hogy az ott élő palesztinok életét megnehezítse.
Habár a kuvaiti palesztin közösség nagyrésze már a megszállás ideje alatt elhagyta az országot, a Kuvaiti állam megakadályozta visszatérésüket. Amellett a mintegy kétezer palesztin mellett, akinek az a ritka lehetőség megnyílt, hogy kuvaiti állampolgárságot kapjanak, körülbelül harmincezer jordán útlevéllel rendelkező palesztin maradhatott az országban. Körülbelül háromszázezer jordán - akiknek származását tekintve kilencvenöt százaléka volt palesztin, és akik a teljes Jordán állam lakosságának tíz százalékát tették ki – tért vissza Kuvaitból Jordániába, ahol a visszatérők repatriálása egyszerre vette igénybe az ország erőforrásait, és serkentette gazdaságát.
Az elkövetkezendő tizennégy évre a kapcsolatok Kuvait és Palesztina között fagyossá váltak, s 2004 decemberében Mahmoud Abbasz Kuvaitba látogatott, ahol bocsánatot kért azért, hogy az invázió alatt a palesztinok Szaddam Huszeint támogatták. A palesztin vezető bocsánatkérése azután érkezett, hogy a kuvaiti kormány kijelentette, hogy megbocsátott a palesztinoknak és nem vár nyilvános bocsánatkérésre. A bocsánatkérés mellet Mahmoud Abbasz a Palesztin Felszabadítási Szervezet nevében pénzügyi támogatást is kért a kuvaiti vezetéstől, amely az anyagi támogatást a korábbi események miatt vonta meg attól.
  
Források:
  1. Shafeeq Ghabra: Palestinians in Kuwait: The Family and the Politics of Survival, In: Journal of Palestine Studies 1988 (XVII) 2, 62-83.
  2. Yann Le Troquer – Rozenn Hommery Al-Oudat: From Kuwait to Jordan: The Palestinian’s third exodus, In: Journal of Palestine Studies 1999 (XXVIII) 3, 37-51.
  3. Ann M. Lesch: Palestinians in Kuwait, In: Journal of Palestine Studies 1991 (XX) 4, 42-54.
  4. Hassan al-Ebraheem: The Gulf Crisis: A Kuwaiti Perspective, In: Journal of Palestine Studies 1991 (XX) 2, 94-99.
  5. http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/4089961.stm

 

Címkék: irak jordánia kuvait palesztin szaddam husszein öböl háború kuvait iraki megszállása husszein király

A kuvaiti palesztin közösség története az Öböl-háború alatt I. rész

2009.11.06. 23:06 salamonmandy

Izrael állam 1948-as megalakulását követően többszázezer palesztin hagyta el az egykori brit mandátumterületet, hogy máshol kezdjen új életet. Az egyik olyan "jómódú" állam, ahová ezek a palesztinok a jobb élet reményében vándoroltak, az óriási olajkészleteivel büszkélkedő Kuvait volt. Ez a poszt (majd ennek következő része) a kuvaiti palesztin közösség történetét szeretné bemutatni az 1950-es évektől napjainkig.

Kuvait 1990. augusztus 2-ai iraki megszállását megelőzően körülbelül 400 ezer palesztin élt Kuvaitban. A palesztin közösség mérete – szemben a 600 ezres kuvaiti állampolgárok közösségével – robbanékony demográfiai szituációt jelentett. Ugyanakkor ez a dinamikus, régi közösség nagy hatást gyakorolt Kuvait állam gazdasági életére. Tagjai rengeteg féle funkciót töltöttek be, a legegyszerűbbektől egészen kulcspozíciókig a bürokráciában, pénzvilágban, az üzletben és kereskedelmi életben. A palesztinok többnyire külön lakóhelyeken, városrészben laktak, s politikai erőfeszítéseik az Izrael által megszállt területeken és Libanonban élő palesztinok megsegítésére irányultak és egy igen pragmatikus és rejtőzködő kapcsolatot tartottak fenn a kuvaiti hatóságokkal és nyilvánossággal. A közösség felismerte, hogy még azok a palesztinok is, akik Kuvaitban születtek és ott éltek egész életükben, törvényes idegenek maradtak ott, akiknek jelenléte időszakos volt. „Vendégmunkás státuszuk” miatt nem szegültek szembe a kuvaiti állammal, még akkor sem, ha felháborodtak azokon a sérelmeken, amiket el kellett viselniük.
         A palesztinok két fő hullámban érkeztek Kuvaitba. A legelső hullámban az elűzött palesztin értelmiség vett részt, főleg korábbi bürokraták, tanárok, orvosok, mérnökök, rendőr –és katonatisztek és üzletemberek. 1948 és az 1950-es évek között többszáz palesztin értelmiségi ment Kuvaitba. A fiatal olajállam növekvő számú, biztos és jól fizető pozíciót ajánlott számukra, különösen az egyre terjeszkedő bürokráciában. Az első hullámban tehát főképp egyedülálló férfiak érkeztek Kuvaitba, akik anyagi támogatást küldtek – a Gázában és az Izrael államot határoló államokban - hátramaradt családtagjaiknak. 1957-ben a Kuvaitban élő palesztinok csupán egynegyede volt nő.
         A palesztinok második nagy csoportja, amely Kuvaitba érkezett az 1950-es évek alatt, a parasztság volt. A palesztin társadalom egyik szektora sem szenvedett el akkora sérelmet 1948 eseményei során, mint a parasztság. Többségük a Gázában, Libanonban, Szíriában és Jordániában felállított ideiglenes menekülttáborokban gyűlt össze, s nagyobbik részük a földművelésen kívül máshoz nemigen értett. Ezek a földművelők arra kényszerültek, hogy olyan földalatti szervezeteken keresztül utazzanak, amelyek Palesztina és Kuvait között működtek. Az 1950-es évek alatt több ezer fiatal földműves férfi ment Irakba, majd Baszrából gyalog átkeltek a sivatagon Kuvaitba. Több százan a csempészek által hasznát hajókon érkeztek Kuvaitba. Az úton sokan közülük vízbefulladtak, vagy a sivatagon való átkelésbe haltak bele.
Az 1960-as években, a Kuvaitba érkezők már gyakorta magukkal hozták családjukat, alapvetően megváltoztatva ezzel a bevándorlás természetét és hozzájárulva ezzel a kuvaiti palesztin közösség jelentős növekedéséhez.
Kuvait iraki megszállása előtt Szaddam Huszein az Izraellel való szembeszállásról tett ígéretei az egész Közel-Keleten felvillanyozták a palesztinokat. Így sokan közülük fogékonyakká váltak arra, hogy Irakot támogassák, amikor az 1990 augusztusában radikálisan megváltoztatta a status quo-t, s a megszállást egy olyan nagy terv részeként látták, melynek célja az volt, hogy az erőegyensúlyt Izrael ellen billentse. Mindezek mellett az Irak ellen irányuló erős amerikai intervenciót, egy folyamatos nyugati próbálkozás részeként látták arra, hogy a régiót uralják és Izraelt támogassák.
A PFSZ megpróbált egy kiegyensúlyozott álláspontot elfoglalni azzal, hogy ellenezte az iraki megszállást, mindeközben hangsúlyozva az amerikai beavatkozás negatív oldalát és remélve, hogy Szaddam Huszein stratégiája segíthet a palesztin kérdés megoldásában. Habár, 1991 januárjára a PFSZ próbálkozása, hogy egy olyan megoldást találjon a konfliktusra, amelyben maga is kulcsszerepet játszott volna, kudarcba fulladt. A PFSZ és Husszein jordán király hivatalos álláspontja úgy tűnt, hogy Irak felé billen és Egyiptom kormánya és az Öböl menti Együttműködési Tanács tagjai igen kritikusan nézték a palesztin fordulatot.
A kuvaiti palesztin közösség igen élesen megosztódott az iraki megszállás kérdésében. Először néhányukat elfogta az invázió előtti palesztin lelkesedés Szaddam Huszein iránt. Ezek az emberek elfogadták Szaddam Huszein kijelentéseit arról, hogy őt és fegyveres erőit a kuvaiti ellenállás hívta be az országba, s reménykedtek benne, hogy Arafat és Husszein király erőfeszítései egy olyan arab-közvetítésű megoldáshoz vezethetnek, amelyek fellendítenék a próbálkozásokat a palesztin kérdés megoldására. Ugyanakkor sok más palesztint ugyanúgy sokkoltak az események, mint magukat a kuvaitiakat. A Fatah és a PFSZ kuvaiti irodái demonstrációkat szerveztek augusztus 5-én, amelyek a kuvaiti emírt támogatták, s négy, a megszállást kritizáló szórólapot is kibocsátottak az ősz alatt. Az invázió alatt a hivatalnokok minden erőfeszítésükkel megpróbálták megakadályozni, hogy palesztinok csatlakozzanak ahhoz az „al-Jaish al-Shaabi”-hoz, amelyet az iraki kormány állított föl annak érdekében, hogy megkönnyítse az irányítás átvételét a lakosság fölött.
Sokan közülük szembeszegültek a bagdadi PFSZ iroda azon utasításaival, hogy belépjenek az említett szervezetbe, s ellenálló csapatokhoz csatlakoztak. Mintegy ötezer palesztint börtönöztek be iraki erők. A palesztin támogatás visszautasítása miatti iraki düh a helyi palesztin vezetők elleni fenyegetésekhez vezetett, s a Fatah vezető, Rafiq Qiblawi meggyilkolásában csúcsosodott ki.

 

 

Címkék: irak jordánia kuvait palesztin szaddam husszein öböl háború kuvait iraki megszállása husszein király

14 éve gyilkolták meg Yitzhak Rabint

Yitzhak Rabint, Izrael ötödik miniszterelnökét 1995 november 4-én három lövés érte közelről. A golyók a politikus mellkasát és gyomrát találták el és habár azonnal egy Tel-Aviv-i kórházba szállították, később belehalt sérüléseibe.
 
Yitzhakot azután lőtték le, hogy szombaton beszédet mondott egy békepárti naggyűlésen. A merénylőt, Yigal Amirt azonnal lefegyverezték, majd letartóztatták. Amir minden valószínűség szerint egy illegális ciszjordániai zsidó telep alapítója volt és tagja egy szélsőjobboldali szervezetnek.
 
A nagygyűlésen, amin Rabint lelőtték, mintegy százezer izraeli vett részt, akik a Rabin-kormány békekötésre irányuló kezdeményezéseit támogatták.
 
Az izraeli televízió szerint a 27 éves Yigal Amir beismerte a miniszterelnök elleni merényletet és a nyomozóknak elmondta, hogy nem bánta meg tettét.
 
Bill Clinton, amerikai elnök akkor úgy nyilatkozott, hogy Yitzhak Rabin életét adta a békefolyamatban, a PFSZ elnöke, Jasszer Arafat pedig a palesztin nép nevében részvétét fejezte ki és a következőket nyilatkozta: „Remélem, hogy mindannyiunk – izraeliek és palesztinok is – képesek leszünk túllépni a tragédián és folytatni a békefolyamatot az egész Közel-Keleten.”
 

 

Rabin halála után Izrael külügyminiszterét, Simon Pereszt jelölték ki miniszterelnöknek.
 
Yigal Amirt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a gyilkosság miatt, Amir testvérét és Dror Adnanit pedig 12 és 7 évre ítélték összeesküvés vádjával.
 
1998-ban Margalit Har-Shefit, akinek Amir beszámolt tervéről, kilenc hónapos börtönbüntetésre ítélték, amiért nem akadályozta meg Rabin meggyilkolását.
 
Habár Simon Peresz folytatta Rabin erőfeszítéseit, hogy Izrael békét kössön a palesztinokkal, 1996-ban Netanyau nyerte meg a választásokat, aki a Rabin-Peresz békeprogram ellen kampányolt.
 

 

Yitzhak Rabin, Izrael ötödik miniszterelnöke két cikluson keresztül – 1974-1977 között és 1992-től haláláig – töltötte be tisztségét. Rabin halála előtt egy évvel, 1994-ben Simon Peresszel és Jasszer Arafattal együtt megkapta a Nobel-békedíjat az izraeli-palesztin békefolymatban tett előrelépésekért. Rabin volt a zsidó állam első Izraelben született miniszterelnöke.
 
Yitzhak Rabin 1922 márciusában, Jeruzsálemben született. Apja, Nehémia az Egyesült Államokból vándorolt Izraelbe és az első világháború alatt önkéntesként szolgált a zsidó légióban. Anyja, Rosa a Hagana, zsidó félkatonai szervezet egyik első tagja volt.
 
Rabin, miután dícsérettel fejezte be iskoláit, a zsidó közösség kommandó egységébe, a Palmachba jelentkezett. A Palmachban és az izraeli hadseregben összesen 27 évet szolgált. Miután 1968-ban leszerelt a hadseregtől, Izrael amerikai nagykövetének nevezték ki. Rabin 1973 tavaszán tért vissza Jeruzsálembe és szerepet vállalt a Munkáspártban, majd 1973 decemberében, a Jom Kippur háború után beválasztották a Knesszetbe (izraeli parlament). Amikor Golda Meir 1974 áprilisában kormányt alakított, kinevezték munkaügyi miniszternek. Habár ez a kormány nemsokkal ezután lemondott, a Knesszet 1974 júniusában bizalmat szavazott a Rabin által vezetett új kormánynak. 1994 októberében Rabin és a jordán Husszein király aláírták az izraeli-jordán békeszerződést.

 

 

Címkék: izrael jasszer arafat merénylet tel aviv ciszjordánia bill clinton simon peresz golda meir nobel békedíj yitzhak rabin pfsz husszein király hagana palmach yigal amir

Az iraki özvegyek egyetlen esélye, ha újból férjhez mennek

Az iraki munkaügyi és szociális minisztérium becslései szerint mintegy kétmillió özvegy él Irakban és ötször ennyi gyermek nevelkedik apa nélkül. Az islamonline.net ezzel kapcsolatban készített egy összeállítást.
 
A 32 éves Haifa Ahmed Mua'alim pár hét múlva kel egybe jövendőbelijével. Haifa egy sógornője által ajánlott férfihez megy hozzá, hogy ezáltal képes legyen eltartani előző házasságából származó két árva gyermekét.
 
A fiatalasszony két évvel ezelőtt veszítette el férjét, élete szerelmét a 2003 óta az országban pusztító erőszakhullám következtében.
 
„Amikor a férjem meghalt, eldöntöttem, hogy sohasem megyek újból férjhez. Stabil, szeretetteljes kapcsolat volt köztünk” - emlékezik vissza a nő könnyek között.
 
Az elmúlt két évben Haifa azért küzdött, hogy gyermekeinek ételt tudjon adni és eközben elköltötte minden pénzüket, amijük volt. Mivel azonban nincs munkája és segítséget senkitől sem kapott, el kell, hogy fogadja sógornőjének javaslatát és újra kell, hogy házasodjon.
 
„Arra kényszerülök, hogy megváltoztassam korábbi véleményem, hogy fiaimnak jobb élete lehessen.”
 
Haifa mindössze egyszer látta jövendőbeli férjét és sohasem beszélt vele. A házasság mindkét fél számára érdekházasság lesz.
 
„Sógornőm elmondta nekem, hogy a férfi elveszítette feleségét és jó ember, akinek négy gyermeke van” - tette hozzá Haifa.
 
„A döntés talán túl elhamarkodott és később megbánhatom, de még mindig jobb hat gyermekről gondoskodni, mint két gyermekemet éhezni látni, úgy, hogy képtelenek iskolába járni” - érvel a fiatalasszony.
 
„Örülök, hogy találok valakit, aki gondjukat viseli, de a saját boldogságom más dolog...”
 
A munkaügyi és szociális minisztérium becslései szerint mintegy kétmillió özvegy él Irakban és ötször ennyi gyermek nevelkedik apa nélkül.
 
 
 
 
Az özvegyek komoly gondot jelentenek Irakban. Minisztériumunk megpróbál segíteni, de az, hogy erre nincsen megfelelő pénzforrás, nagy hatással van a munkánkra” - állítja egy minisztériumi alkalmazott.
 
Haifa egy olyan új jelenséget képvisel Irakban, melyet vallási vezetők is bátorítanak, akik az egyedülálló és özvegy férfiak számára azt javasolták, vegyenek el özvegy nőket, hogy ezzel segítsék őket.
 
„Azok a nők az országunkban tomboló erőszak áldozatai” - mondja Abdul Karim Rafel sejk, Szadr városának egyik vallási vezetője.
 
„A kormány nem ajánl számukra elegendő segítséget ahhoz, hogy egyedül felneveljék gyermekeiket és az, hogy az irakiaknak zt javasoljuk, vegyék el őket, jó módja annak, hogy megakadályozzuk, hogy több millió gyermek apa nélkül nőjön fel, a nők pedig prostituáltnak menjenek, hogy el tudják tartani gyermekeiket.”
 
Rana Lattif, egy helyi nőjogi aktivista azonban ellenzi a kezdeményezést.
 
„Ahelyett, hogy a nőket arra bátorítanánk, hogy újra férjhez menjenek, a kormányt kell kényszerítenünk, hogy segítsen rajtuk, stabil életkörülményeket biztosítson számukra és munkahelyeket teremtsen, mivel az özvegyek nagy része az országban dúló igazságtalan háború áldozata.”
 
„Természetesen vannak nők, akik inkább magukra vállalnak egy ilyen elfogadhatatlan helyzetet, de ők kevesen vannak és nagytöbbségük azért házasodik újra, mert ez volt számukra az egyetlen lehetőség” - tette hozzá Rana.
 
„Amennyiben a kormány vállalja értük a felelősséget, biztos vagyok benne, hogy számuk nagymértékben csökkenne.”
 
Sara al-Azza, aki egy olyan jótékonysági alapítvány tagja, melyhez közel 1200 özvegy nő regisztrált és akiknek több, mint fele hajlandó az újraházasodásra, nem ért azonban egyet.
 
„Nem várhatunk folyton arra, hogy a kormány tegyen valamit.”
 
„A nők azután jönnek hozzánk, hogy eldöntötték, újra férjhez mennek és mi csak annyit teszünk, hogy olyan férfiakat keresünk, akik jó háttérrel rendelkeznek, rendes szándékaik vannak és képesek támogatni a nő családját.”
 
„Senkit sem kényszerítünk a házasulásra, de sok olyan házasságot hoztunk már össze, melyben mindkét fél örült, hogy együtt kezdhetnek új életet.”
 
A 41 éves, háromgyermekes Rhim Abdel-Rassoul Rabia, aki három évvel ezelőtt veszítette el férjét egy bagdadi robbantásban, második férjére vár.
 
„Azután, hogy évekig kerestem munkát, kétségbeestem, és ezért kezdtem el a második házasságon gondolkodni, habár ez volt a legutolsó dolog, amit szívesen tennék.”
 
„Elmondták nekem, hogy a 40 fölötti nőknek több időbe kerül férjet találni, de ez az egyetlen reményem. Csak egy olyan férfit szeretnék, aki gondoskodik rólam és a gyermekeimről, még hogyha szerelem nélkül megyek is férjhez.”
 
Rhim elmondta, amikor kislány volt, arról álmodozott, hogy boldog élete lesz, tanul, dolgozik és fontos ember lesz.
 
„Tudom, hogy egyik álmom sem fog valóra válni, de legalább segíthetek a gyermekeimnek, hogy eltarthassák magukat anélkül, hogy majd újra férjhez kéne menniük érte.”

 

 

 

Címkék: irak özvegy kényszerházasság

Nincs béketárgyalás az építkezések befagyasztása nélkül

Hillary Clinton, amerikai külügyminiszter közel-keleti körútja során szombaton Abu Dhabiban találkozott Mahmud Abbász palesztin elnökkel, hogy a palesztin-izraeli békefolyamat folytatásáról tárgyaljanak. Clinton Pakisztánból érkezett az Egyesült Arab Emirátusokba, ahonnan Izraelbe utazik tovább, hogy ott találkozzon Benjamin Netanyahu, izraeli miniszterelnökkel.
 
A találkozón jelen volt a Palesztin Felszabadítási Szervezet főtárgyalója, Szaeb Erekat és az Egyesült Államok közel-keleti különmegbízottja, George Mitchell is.
 
Clinton közel-keleti körútja azonban akkor vette kezdetét, amikor több amerikai politikus is pesszimizmusának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy sikerül áttörést elérni a megfeneklett palesztin-izraeli béketárgyalásokban.
 
Ugyanakkor a palesztin fél elégedetlenségét fejezte ki azzal kapcsolatosan, hogy Izrael és az USA ugyanazon az állásponton van és a tárgyalások folytatását nem köti feltételekhez, így legfőképpen a telepek építésének befagyasztásához.
 
A palesztin elnöki hivatal szóvivője, Nabil Abu Rudeina tegnap hangsúlyozta, a béketárgyalások folytatását mindaddig visszautasítják, míg a zsidó állam be nem fagyasztja az izraeli telepek építését a palesztin területeken. A szóvivő hozzátette, mind a Ciszjordániában, mind pedig a Jeruzsálemben épített telepek törvénytelenek és elfogadhatatlanok.
 
Hiallary Rodham Clinton második látogatását teszi a térségben, amióta Barack Obama elfoglalta elnöki posztját, és körútja során több közel-keleti országba is ellátogat. Clinton Izrael után Marokkóba utazik, ahol arab külügyminiszterekkel és az Arab Liga főtitkárával találkozik.
 
Clinton Izraelbe érkezése előtt George Mitchell, az Egyesült Államok különmegbízottja már találkozott Netanyahuval, hogy a békefolyamat folytatásáról tárgyaljanak. Netanyahu azonban elmondta, a független palesztin állam létrejötte csak abban az esetben lehetséges, ha a területet demilitarizálják és a palesztinok elismerik Izraelt zsidó államként.
 
Az amerikai külügyminiszter szombat este érkezett meg Jeruzsálembe, ahol találkozott Avigdor Lieberman, izraeli külügyminiszterrel és Ehud Barak védelmi miniszterrel.
 
Lieberman Clintonnak elmondta, véleménye szerint a palesztinok azért kérik a ciszjordániai építkezések teljes leállítását, hogy ezzel megbénítsák a békefolyamatot. Lieberman hozzátette, a palesztinok ezelőtt sosem tekintették az építkezések befagyasztását a béketárgyalások előfeltételének.
 
„Szeretném látni, ahogy mindkét fél mihamarabb megkezdi a tárgyalásokat” - nyilatkozta Clinton egy jeruzsálemi sajtótájékoztatón. „Mind Obama elnök, mind pedig én elköteleztük magunkat az átfogó békeegyezmény mellett” - folytatta Clinton.
 
Clinton és Netanyahu pár órával azután tartottak közös sajtótájékoztatót, hogy Mahmud Abbász, palesztin elnök visszautasította a béketárgyalások megújítására irányuló amerikai ajánlatot.
 
Clinton októberben jelentést írt Obama elnöknek, melyben jelezte, hogy a palesztinok fokozták biztonsági erőfeszítéseiket és reformokat hajtottak végre kormányintézményekben, de ennél még többet kellene tenniük a terrorizmus megfékezése érdekében és, hogy megállítsák azokat, akik az Izrael elleni támadásokat kivitelezik, vagy támogatják.
 
A külügyminiszter asszony továbbá jelezte, hogy Izrael több lehetőséget adott a palesztinoknak a szabad mozgásra és hajlandóságot mutatott a telepek építésének részleges befejezésére a palesztin területeken. Ezzel szemben az Obama kormány minden új építkezés teljes befagyasztását kéri, amit eddig Izrael visszautasított.
 

 

Címkék: usa izrael hillary clinton palesztin abu dhabi ciszjordánia mahmoud abbasz szaeb erekat banjamin netanyahu pfsz izraeli palesztin béketárgyalások george mitchell

Izraelt azzal gyanúsítják, hogy megtagadja a vizet a palesztinoktól

2009.10.27. 13:37 salamonmandy

Az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet azzal gyanúsítja Izraelt, hogy Ciszjordánia és a Gáza-övezet lakóitól megtagadja a megfelelő vízmennyiséget és olyan totális és diszkriminatív rendszert alkalmaz, mely lehetővé teszi, hogy saját népe négyszer annyi vízhez jusson, mint a palesztinok – írja a The Independent, brit lap.
 
Az Amnesty International jelentése megrázó képet fest sok palesztin családról, akik azért küzdenek, hogy elegendő vizet biztosítsanak maguk számára az iváshoz és a mezőgazdasági munkákhoz, miközben az izraelieknek – beleértve a Nyugati Part zsidó telepeseit – elég vizük van, hogy fenntartsák az öntözött földjeiket, kertjeiket és úszómedencéiket.
 
A jelentés szerint, továbbá a Nyugati Parton és az 1967-es Hatnapos háború óta Kelet-Jeruzsálemben lakó 450 ezer telepes körülbelül ugyanannyi, vagy több vizet fogyaszt, mint a Nyugati Parton élő mintegy 2,3 millió palesztin. Amíg az Egészségügyi Világszervezet szerint az egy főre jutó ajánlott napi vízmennyiség 100 liter, addig az izraeli vízfogyasztás ennek a háromszorosa, 300 liter, a palesztin vízfogyasztás pedig csupán 70 liter.
 
180 és 200 ezer közé tehető azoknak a vidéki közösségekben élő palesztinoknak a száma, akik egyáltalán nem jutnak folyóvízhez. A nemzetközi emberjogi szervezet szerint továbbá az izraeli hadsereg „gyakran” megakadályozza, hogy a palesztin lakosok összegyűjtsék az esővizet. Mindezt úgy teszi például, hogy tönkreteszi a ciszternákat, vagy elkobozza a tartálykocsikat.
 
Ugyanakkor a jelentés felhívja a figyelmet a hegyi víztározóból érkező víz aránytalan elosztására. A szóban forgó hegyi víztározó, melynek nagy része a Nyugati Parton helyezkedik el, a legalapvetőbb szárazföldi vízforrás mindkét közösség számára, ám Izrael a vízmennyiség 80 %-át veszi el belőle. A jelentés azt is hozzáteszi, hogy az, hogy Izrael – a folyón feljebb pedig Jordánia és Szíria – a Jordán folyó vizét használja, még mielőtt az elérné a Nyugati Partot, megfosztja a palesztinokat attól a lehetőségtől, hogy ők is elgendő és megfelelő mennyiségű vizet használhassanak a folyóból.
 
Habár a jelentés kritikával él a Palesztin Vízügyi Hatóság múltbéli hibáival kapcsolatban, a jelentés nagy része az izraeli megszorításokat és a kútfúrási engedélyek ismétlődő megtagadását tartja felelősnek a kialakult helyzetért.
 
Bár az 1990-es években megszületett oslói szerződés egy igen aránytalan vízelosztást tett lehetővé, a jelentés szerint az egyenlőtlenségek azóta csak súlyosbodtak. Gázában a területet hagyományosan vízzel ellátó tengerparti víztározó vizének jelenleg 90-95 %-a alkalmatlan az emberi fogyasztásra. Az pedig, hogy a zsidó állam nem engedélyezte a víz Ciszjordániából a Gáza-övezetbe történő exportját és a területet embargóval sújtotta, krízishelyzetet teremtett Gáza víz -és szennyvíz rendszerében.
 
Izrael vízügyi hatósága a jelentést „elfogultnak és inkorrektnek” tartja és hozzátette, Izrael teljesítette az oslói szerződésben előírt kötelezettségeket, míg a palesztinok nem elég hatékonyan osztják el a vizet.
 
Címkék: izrael amnesty international palesztin ciszjordánia gáza övezet nyugati part vízkrízis oslói szerződés

15 éve kötött békét Jordánia és Izrael, de sokan még ma is ellenzik

 

Tizenöt évvel a békekötés után Ammánban jordánok izraeli zászlókat égetnek és a tiltakozók a békeszerződés eltörlését követelik. „Tizenöt év telt el mióta a megegyezést aláírták és semmi jót sem hozott. A békeszerződést az emberek akarata ellenére írták alá” – nyilatkozta egy jordán parlamenti képviselő.
 
Jordánia az elmúlt napokban élesen kritizálta Izraelt a templom-hegyi összecsapások miatt és arra figyelmeztetett, hogy a zsidó állam „provokatív viselkedése” tönkreteheti a békekötés és a stabilitás megteremtésének lehetőségeit.
 
Izrael és Jordánia 1994 október 26-án, 46 évnyi ellenségeskedés után kötött békét. Az izraeli miniszterelnök, Yitzhak Rabin én a jordán Husszein király az izraeli-jordán határon fekvő, sivatagi Wadi Arabában kötöttek békét, melyen jelen volt Bill Clinton, amerikai elnök és további ötezer meghívott.
 
Jasszer Arafat, palesztin vezető távollétével tüntetett, mivel nem hívták meg a ceremóniára. Miután 1979-ben az arab országok közül elsőként Egyiptom kötött békét Izraellel, Jordánia lett a második arab ország, mely megalapozta békés viszonyát a zsidó állammal.
 
Yitzhak Rabin örömét fejezte ki a békekötés kapcsán és elmondta: “A mai napon nemcsak országaink kötnek egymással békét, nemcsak nemzeteink ráznak békében kezet Wadi Arabában.”
 
„Ez a mi ajándékunk népeinknek és a következő generációknak” - nyilatkozta az ünnepségen a jordán király.
 
Bill Clinton a szélsőséges iszlamisták elleni kevéssé palástolt kirohanásában elmondta, a béke ellenzői, akik “a vallás és nacionalizmus retorikájába burkolóznak” nem győzhetnek.
 
A szélsőjobbot kivéve a zsidóság üdvözölte a megegyezést, melyet a Knesszet 105:3 arányban fogadott el.
 
Rengeteg palesztint sokkolt és dühített azonban a békekötés, mivel úgy vélték, az nem orvosolja sérelmeiket. Jordánia lakosságának 60%-a volt palesztin származású ebben az időben.
 
A Palesztin Felszabadítási Szervezet kritizálta a Jordániára kirótt szerepet, mely szerint a Hásimita királyság őrzi a kelet-jeruzsálemi muszlim szent helyeket.
 
A palesztinok általános sztrájkot és demonstrációkat tartottak Jeruzsálemben és a megszállt Nyugati-Parton.
 
Hebronban Husszein király képeit égették, Nabluszban pedig a palesztin lakosok összecsaptak az izraeli rendőrséggel.
 
A Hamasz – mely csupán nyolc nappal a békekötés előtt hajtott végre egy 22 ember életét követelő öngyilkos merényletet Tel-Avivban – kettős mércével való méréssel vádolta Clinton elnököt és ígéretet tett, hogy folytatja erőszakhadjáratát.
 
A békeszerződés keretében Izrael és Jordánia megállapodott bizonyos területek cseréjéről és a határok földrajzi adottságokhoz való igazításáról. Jordáni mintegy 380 négyzetkilométernyi területet kapott vissza és a királyság nyugati határait is világosan meghúzták.
 
A 15 évvel ezelőtt kötött megegyezés megnyitotta az utat a kereskedelmi, turisztikai, környezetvédelmi és vízügyi együttműködésre.
 
Yitzhak Rabint 1995 november 4-én egy zsidó szélsőséges gyilkolta meg, Husszein király pedig négy évvel később rákban halt meg. 2002-ben a két ország megegyezett egy olyan tervről is, melynek célja, hogy a Vörös-tengerből vizet juttassanak a zsugorodó Holt-tengerbe.
 
 

 

Címkék: izrael jordánia jeruzsálem bill clinton békekötés yitzhak rabin

A Hamasz szerint nem a tárgyalások, hanem a háború fogja eldönteni Jeruzsálem sorsát

2009.10.26. 14:06 salamonmandy

 

A vasárnapi templom-hegyi összecsapásokat követően a Hamasz politikai vezetője, Khaled Meshal kijelentette: “Jeruzsálem sorsát a dzsihád és az ellenállás fogja eldönteni, nem a tárgyalások.”
 
Az izraeli rendőrség és a kövekkel felfegyverkezett fiatalok közti összetűzések vasárnap törtek ki a jeruzsálemi Templom-hegyen, melyen a muszlim szent hely, az al-Aksza mecset is található. Az összecsapások valószínűleg azért robbantak ki, mert radikális zsidó vallási vezetők felszólították követőiket, hogy menjenek fel a Templom-hegyre, muszlim vallási vezetők pedig az ő követőiket szólították fel, hogy védjék meg a szent helyet.
 
Meshal Damaszkuszban hangot adott azon reményének, hogy az izraeli arabok és a ciszjordániai lakosok csatlakoznak a Hamasz által irányított Gáza-övezet lakóihoz és együtt tiltakoznak a jeruzsálemi események ellen.
 
Eközben vasárnap Jordánia arra figyelmeztette az izraeli rendőrséget és a zsidó vallási radikálisokat, hogy a további provokáció “elősegíti az erőszak terjedését a régióban és kockáztatja a békekötésre irányuló erőfeszítéseket.”
 
„Az izraeli katonák és zsidó szélsőségesek bármilyen olyan provokációs próbálkozása, mint ami ma történt a nemzetközi törvény és konvenciók súlyos megsértése és mégtöbb feszültséget és erőszakos cselekményt szül” - mondta Nabil Sharif, jordán média és kommunikációs miniszter.
 
„Jordánia, mely a jeruzsálemi szent helyek őrzője, nagyon aggódik amiatt, ami történik és figyelmeztetett azellen, hogy az izraeli katonák folytassák ezt a provokatív viselkedést” - folytatta Sharif.
 
Izrael 1967-ben, a Hatnapos háború alatt foglalta el Kelet-Jeruzsálemet Jordániától. A két ország között 1994-ben kötött békeszerződésben Izrael elismerte Amman azon jogát, hogy ”őrködjön” minden jeruzsálemi muszlim és keresztény szent hely felett.
 
A Jordánia és Izrael közötti kapcsolat az utóbbi négy hétben elmérgesedni látszik, hiszen a jordán kormány kétszer is berendelte az ammani izraeli nagykövetet, hogy megvitassák a templom-hegyi megmozdulásokat.
 
A jordán külügyminisztérium mindemellett megkérte az Biztonsági Tanács öt állandó tagjának küldötteit is, hogy azonnal avatkozzanak be a kelet-jeruzsálemi helyzetbe.
 
Egy izraeli arab törvényhozó vasárnap arra figyelmeztetett, hogy Izrael a muszlim világot „provokálja” azzal, hogy "lecsapott" a jeruzsálemi Templom-hegyen tiltakozókra.
 
„Izrael egymilliárd muszlimot provokál a világon, akik nem haboznak majd, hogy saját testükkel védjék meg a Templom-hegyet” - mondta Talab al-Sana.
 
A köveket dobáló arab fiatalok vasárnap három rendőrt sebesítettek meg, miután a jeruzsálemi rendőrség megrohanta a szent helyet, hogy megállítsa az ismétlődő összecsapásokat, melyekben legalább 25 palesztin sérült meg.
 
Forrás: Haaretz

 

Címkék: izrael hamasz dzsihád templom hegy palesztin tanács gáza övezet ensz biztonsági khaled meshal

Koránégetés Afganisztánban

 

Az afgán rendőrségnek ma lövéseket kellett leadnia a levegőbe, hogy feloszlasson egy kabuli megmozdulást, melyen több ezren tüntettek az ellen, hogy külföldi katonák állítólag megszentségtelenítettek egy Koránt.
 
A tüntetők – akik azt állítják, hogy külföldi katonák elégették az Iszlám legszentebb könyvének egyik másolatát egy múltheti, maidan wardaki rajtaütés során – vasárnap több, mint egy órára megbénították a forgalmat az afgán fővárosban.
 
Az afganisztáni USA és NATO csapatok szóvivője elmondta, egyik katonájuknak sincs köze az incidenshez és a Tálibokat hibáztatta azért, hogy a Koránégetésről szóló hamis szóbeszédet elterjesztették.
 
Afganisztánban – ahol az erőszakos cselekmények száma idén elérte az eddigi legmagasabb számot 2001 óta – több, mint százezer külföldi katona harcol a felkelő Tálib csapatokkal.
 
Óriási füstfelhők szálltak fel, miközben az afgán tüntetők tömege meggyújtotta Barack Obama, amerikai elnök képét.
 
“Halál Amerikára! Le Izraellel!” - kántálta egy férfi az egyetemi diákok által szervezett
tüntetőmegmozduláson.
 
Mások köveket hajigáltak és összecsaptak a rendőrökkel, de sérültekről még nem érkezett jelentés.
 
Az egyik táblán, melyeket a tüntetők vittek a következő volt olvasható: “Nemet mondunk a demokráciára. Nekünk csak az Iszlám kell.”
 
Elizabeth Mathias kapitány az afganisztáni amerikai és NATO csapatoktól elmondta, a Tálibok úgy akarják aláásni a külföldi erőket, hogy ilyen szóbeszédet terjesztenek.
 
“Nem égettünk Koránt...Szerencsétlen helyzet, hogy a tüntetők elhisznek egy Tálib pletykát” - mondta Mathias, hozzátéve, hogy a nyomozást már lefolytatták.
 
A Tálibok még nem kommentálták az eseményeket.
 
Forrás: Al-Jazeera
 

 

Címkék: usa nato afganisztán korán kabul barack obama koránégetés

A szuezi válság és az 1956-os magyar forradalom

 

Habár remélhetőleg minden magyar ember tisztában van azzal, mi is történt 53 évvel ezelőtt ezekben az októberi napokban, talán kevesebben vannak azok, akik azt is pontosan tudják, mi történt ugyanabban az időben a Közel-Keleten. Az 1956 októberében kitörő magyar forradalom és a vele egy időben zajló második arab-izraeli háborúként elhíresült szuezi válság között sokan szoros párhuzamot vonnak. Bár bizonyára vannak akik ezt nem tartják megalapozottnak és kellőképpen bizonyítottnak, a magyar közgondolkodás szerint az 56-os forradalmat végül is azért tiporták el és a magyarok azért nem kaptak nyugati támogatást, mert a Szovjetunió és az Egyesült Államok megegyezett abban, hogy kimarad a másik ”dolgából”. Vagyis cserébe, hogy a Szovjetunió nem avatkozott bele a szuezi válságba, az USA is kimaradt a magyarországi eseményekből. Akárhogyan történtek is az események, a szuezi válság a 20. század történelmének egyik legfontosabb pontja, csakúgy ahogy a magyar forradalom is. Most pedig vegyük alaposabban szemre az 1956-os közel-keleti történéseket.
 
A Szuezi-csatorna
 
A szuezi csatornát a francia Ferdinand de Lesseps építtette. Az építkezés minden fázisában több tízezren végezték a munkálatokat, amelyek alatt kb 120 ezer ember veszítette életét. A csatorna, mely 192 km hosszan nyúlik a Földközi-tenger és a Vörös-tenger között és melynek legkeskenyebb része 300 m széles, 1869-ben nyílt meg a hajóforgalom számára. A csatorna óriási stratégiai jelentőséggel bírt, hiszen lehetővé tette, hogy a fontos távol-keleti kikötőket az afrikai kontinens és a Jóreménység-foka megkerülése nélkül érjék el. További jelentőségét mutatja, hogy 1955-re az Európába érkező olaj kétharmada ment rajta keresztül. A hajózást 1967-ben, a Hatnapos háború miatt lezárták a csatornát és csak 1975-ben nyílt meg újból. Ma a világ tengeri kereskedelmének 7,5%-át bonyolítják a Szuezi-csatornán keresztül és 2005-ben összesen 18 193 hajó kelt át rajta.
 
Előzmények
 
1952. július 23-án Gamal Abd-al-Nasszer, fiatal katonatiszt vezetésével a Szabad Tisztek megdöntötték a királyságot Egyiptomban és Faruk királyt elűzték. Nasszer nemsokára Egyiptom elnöke lett, politikáját a nacionalizmus és erős pánarab szellem hatotta át. Egyik fő célja volt, hogy az országban tartózkodó angol csapatokat kivonulásra bírja és Egyiptom elnyerje függetlenségét. 1954-ben a brit csapatok elhagyták a Szuezi-csatorna övezetét. Nasszernek sikerült is megegyeznie Churchill, brit kormányfővel, hogy a brit katonai erők 1956-ra elhagyják a csatorna-övezetet. Az egyiptomi elnök egyik Egyiptomot fejlesztő grandiózus terve volt az asszuáni gát megépítése, amelyhez a nyugattól kellett hitelt kérnie. Habár az USA, a Világbank és Anglia kezdetben hajlandóságot mutatott a hitelfolyósításra, hitelajánlatukat hamarosan visszavonták az elnök kommunistabarát politikája miatt (Nasszer ugyanis erőteljesen nyitott a Szovjetúnió felé és szovjet fegyvereket is vásárolt).
 
A szuezi válság
 
A nyugati hitelajánlat visszavonására Nasszer a Szuezi-csatorna államosításával válaszolt, mely Angliában és Franciaországban igen nagy port kavart. A csatorna államosításával a két ország nemcsak a Csatorna Társaság évi használatából származó 100 millió dollárt veszítette el, de a vízi út feletti ellenőrzést is. Nasszer a csatornából jövő bevétellel akarta fedezni a gát megépítését. Mivel az USA közvetlenül nem volt érintett az ügyben és a katonai megoldást sem támogatta, Anglia és Franciaország a Biztonsági Tanács elé vitte az ügyet, hogy ezzel kényszerítse egyértelmű állásfoglalásra. A diplomáciai megoldás keresése azonban hamar zsákutcába jutott. Az angol-francia hadvezetés és Izrael közös stratégiát dolgozott ki Egyiptom legyőzésére. Ugyan ezek a hatalmak figyelemmel kísérték közben az 1956-os magyarországi eseményeket, mégis a világ biztonságának szempontjából nagyobb veszélynek érezték a szuezi válságot, így erőiket inkább oda koncentrálták.
 
A három fél október 22-24. között, a sévres-i titkos megbeszélésen véglegesítette a haditervet. A terv az volt, hogy Izrael a Sínai-félszigeten keresztül szárazföldi, Anglia és Franciaország pedig légi csapásba kezd. Október 29-én Izrael – melynek a sűrűsödő határmenti összetűzések miatt így is feszült volt Egyiptommal való viszonya – megtámadta Egyiptomot. (Franciaország többek között azért is volt ellenséges Nasszerrel, mert Egyiptom támogatta az algír felkelést.) Nasszer ugyanekkor felszólította a többi arab államot, hogy támadják meg Izraelt, Szíria és a nemrég egyezségre lépett Jordánia azonban csak 24 óra elteltével tudták volna ágyúval lőni Izraelt. Ugyanakkor az izraeli hadsereg mind szervezetét, mind harci technikáját, mind pedig a vezetés szilárdságát és operativitását tekintve messze felülmúlta az egyiptomi hadsereg képességeit. A hadművelet egyik parancsnoka Ariel Saron ezredes, a későbbi izraeli miniszterelnök volt. Az izraeli támadás megkezdése után, október 30-án az angolok és franciák ultimátumot adtak a harcban álló feleknek, mely szerint a csapatoknak vissza kellett vonulni a Szuezi-csatornától 16 km-re. Habár Izrael elfogadta az ultimátumot, Egyiptom számára gyakorlatilag lehetetlen voltak a követelések, így elutasította az ultimátumot. Ez megfelelő ürügyet biztosított a francia-angol támadás megindítására és pár nap múlva összehangolt szövetséges támadásra került sor. A Kadesh hadművelet keretein belül az izraeli hadsereg november 2-ára 15 kilométerre megközelítette a csatornát, egy nap múlva a teljes Gázai övezetet ellenőrzésük alá vonták.A brit erők Port-Szaidnál és Port-Fuádnál is partra szálltak. Ekkor Lester B. Pearson, kanadai külügyminiszter javaslatot tett a legelső ENSZ békefenntartó erők létrehozására, hogy biztosítsa a csatorna megközelíthetőségét és az izraeli csapatok kivonulását a Sínai-félszigetről. Az ENSZ-közgyűlés megszavazta a tűzszünetet javasoló határozatot és a békefenntartó katonaság helyszínre küldését. A béketeremtésért tett erőfeszítéseiért Lester B. Pearson kanadai külügyminisztert később Nobel-békedíjjal tüntették ki. Eisenhower, amerikai elnök október 31-ei beszédében elítélte Egyiptom megtámadását, bejelentette, hogy országa nem avatkozik bele a konfliktusba és Moszkvával együtt az ENSZ tűzszüneti javaslata mellett tette le voksát.
 
Végkifejlet
 
Miután az angol és francia kormány november 7-én elfogadta az ENSZ tűzszüneti felhívását, december 22-én a két ország kivonta csapatait a Szuezi-csatorna területéről. Néhány hónappal később Izrael is kivonta csapatait a Sínai-félszigetről. A katonai konfliktus végén Anglia és Franciaország végleg elvesztette nagyhatalmi státuszát, a térségben keletkezett vákuumot pedig a Szovjetunió töltötte be. Habár Egyiptom katonai vereséget szenvedett, mégis megerősödve került ki a krízisből és Nasszer az arab világ elismert vezetőjévé vált. Egyiptom végérvényesen megtartotta a Szuezi-csatorna forgalmának ellenőrzési jogát, de nem késlekedett annak állami tulajdonba vételével sem.
 
A konfliktus legnagyobb nyertese a Szovjetunió lett, amely egy ősz alatt két konfliktust – a szuezi válságot és az éppen akkor zajló magyar forradalmat – is számára kedvezően oldott meg.
A háború miatt a csatorna nagymértékben megrongálódott, ezért le kellett zárni. Mivel az elsüllyedt hajók miatt a csatorna alkalmatlanná vált a közlekedésre, így a kereskedelmi hajók kénytelen voltak megkerülni az egész afrikai kontinenst. A csatorna megtisztítása, felújítása 1957 áprilisáig tartott, ekkor nyitották meg újból a hajóforgalom előtt.
 
 

 

Címkék: usa franciaország egyiptom izrael ensz szíria nagy britannia jordánia ariel sharon gáza övezet szuezi csatorna 1956 október sínai félsziget gamal abd al nasszer

Egyiptomi ”trónvita”

 

Az Egyiptomot kormányzó Nemzeti Demokrata Párt minden erejével ragaszkodik a hatalomhoz. A hatalmat eddig többek között azzal tudta megtartani, hogy politikai ellenfeleit különböző módszerekkel meggyengítette, az elmúlt időkben azonban, úgy tűnik, az egyiptomi ellenzék összeszedi magát és új életre kel.
 
„Az emberek általában összefognak a nehéz időkben és Egyiptom most épp nehéz időket él” - mondta Ayman Nur, az al-Ghad párt vezetője és korábbi elnökjelölt, aki idén szabadult ki a börtönből.
 
A múlt héten az egész egyiptomi politikai palettát képviselő csoportok gyűltek össze Ayman Nur kairói "főhadiszállásán", hogy demokratikus reformokat követeljenek és tiltakozzanak az ellen, hogy Hoszni Mubarak elnök a hatalmat fiának akarja átadni.
 
„Az alkotmányunk köztársaságé, nem monarchiáé” - mondta Nur.
 
Habár mindkét férfi tagadja, sokan hiszik, hogy a 81 éves Mubarak elnök, fiának, Gamalnak akarja átadni az ország irányítását. Gamal Mubarak jelenleg is a Nemzeti Demokrata Párt főtitkár helyettese. Bár pár évvel ezelőtt még Alaa Mubarak, Gamal testvére is esélyesnek tűnt arra, hogy apja utódja legyen, korrupciós botrányok következtében azonban mára ez már lehetetlennek tűnik. Mubarak elnök népszerűsége is drámaian csökkent, amikor napvilágra került, hogy Alaa fia milyen sokat nyert a kormányzati tenderekkel és az állami vállalatok magánosításakor. A jelenlegi elnök mindkét fia közvetlenül, vagy közvetetten részvényese több nagyvállalatnak is.
 
Nur, akit sokan szerint koholt vádak alapján börtönöztek be, miután 2005-ben Mubarak ellen indult a választásokon, reméli, hogy a nemzetközi nyomás hatására majd részt vehet a következő elnökválasztáson.
 
Más ellenzéki pártok is elkezdtek már javaslatokat tenni a 2011-es választás jelöltjeit illetően. A liberális Wafd párt például a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) főigazgatóját, Mohamed ElBaradeit kérte fel, hogy induljon.
 
A Muszlim Testvériség szintén nagy erőkkel készülődik a választásokra. „Készen állunk a következő választásokra” - hangsúlyozza Farid Ismail, Egyiptom legnagyobb és legjobban szervezett ellenzéki pártjának egyik parlamenti képviselője.
 
Habár az iszlamista pártot hivatalosan betiltották, tagjai 2005-ben a parlamenti helyek egyötödét szerezték meg független jelöltekként.
 
Az elmúlt pár év során a párt több száz tagját csukták börtönbe.
 
A Muszlim Testvériség
 
A Muszlim Testvériség a legrégebbi iszlamista csoportosulás, a szervezetet Haszan al-Banna alapította 1928-ban, Egyiptomban. A Muszlim Testvériség az arab világ több országában is jelen van. A Gáza-övezetet irányító, több nyugati állam által terrorista szervezetnek bélyegzett Hamasz a Muszlim Testvériség katonai szárnya.
 
Még 2007-ben Mubarak elnök a Muszlim Testvériséggel kapcsolatban elmondta, a párt igen nagy fenyegetést és veszélyt jelent Egyiptom biztonságára, és amennyiben hatalomra kerülnek, a világ minden valószínűség szerint el akar majd határolódni tőle. Akkor többek között azzal riogatta az embereket, hogy ha a szóban forgó párt hatalomra kerül, sokan elhagyják az országot, megnő a munkanélküliség, a befektetők elkerülik az országot és Egyiptom elszigetelődik a világ többi részétől. Nemsokkal az egyiptomi elnök nyilatkozata előtt a Muszlim Testvériséghez kötődő diákokat kizárták a diákönkormányzati választásokból, majd tiltakozások kezdődtek. Az egyiptom kormány úgy reagált a tüntető megmozdulásokra, hogy a párt mintegy 200 tagját – köztük a pártvezető helyttest is – letartóztatta.
 
Hoszni Mubarak
 
Egyiptomban, Kafr-El Meselhaban született 1928. május 4-én. A középiskola elvégzése után beiratkozott az Egyiptomi Katonai Akadémiára, ahol BA diplomát szerzett hadtudományból, 1949-ben. Volt katona, vadászpilóta, végigjárta az egyiptomi légierő ranglétráját, mielőtt mostani pozíciójába eljutott. Hoszni Mubarak 1981-ben, Anwar Szadat halála után lett Egyiptom elnöke. Az elmúlt több, mint húsz év során a palesztin-izraeli megbékélés egyik kulcsfontosságú szereplője volt. Szerepet vállalt többek között a három évvel ezelőtt elrabolt izraeli katona, Gilad Shalit kiszabadítását célzó tárgyalásokban is. Hatalomrakerülése óta legnagyobb ellenfelének a Muszlim Testvériség nevű párt számít, melyet – bár megtűrnek – hivatalosan betiltottak. Mubarakot eddig hatszor próbálták meggyilkolni és összesen négyszer választották újra, utoljára 2005-ben. Az országban jelentkező belső feszültségek és a külföldi nyomás hatására kénytelen volt bizonyos reformokat eszközölni a közelmúltban, melyek lehetővé tették a többjelöltes, közvetlen elnökválasztás megtartását.
 
Habár Egyiptom változtatásokat hajtott végre alkotmányában, hogy ellenzéki politikusok is részt vehessenek az elnökválasztásokon, a lehetséges jelölteknek még mindig igen komoly követelményeknek kell megfelelni a részvételhez. Továbbra sem engedélyezett a vallási politikai pártok számára a választásokon való indulás.
 
 

 

· 1 trackback Címkék: egyiptom hamasz gilad shalit wafd párt hoszni mubarak muszlim testvériség gamal mubarak alaa mubarak mohamed elbaradei

Jemen lehet a világ első országa, ahol elfogy a víz

 

Jemenben az emberek számára a víz mára igen értékessé vált, értékesebbé, mint az olaj, hiszen előrejelzések szerint az Arab-félsziget déli részén fekvő állam lehet az első ország, ahol elfogy a víz – írja a The Times.
 
Kattintson ide a folytatáshoz... Címkék: jemen vízhiány qat

süti beállítások módosítása