Több tucat kurd család sereglett össze az iraki Kurdisztán területén található Halabdzsában, hogy fogadja azt a kurd fiút, akit huszonegy évvel ezelőtt veszített el családja a várost ért támadáskor. Az iraki kormány repülőgépei 1988 március 16-án dobták le vegyi fegyvereiket Halabdzsára, az Irak és Irán között folyó háború idején.
A fogadáson megjelenő családok fényképeket hoztak a tragédia során eltűnt családtagjaikról és reménykedtek, hogy az Ali nevű fiú az ő gyermekük, testvérük lehet.
Ali az iráni Mashadból érkezett, ahol Halabdzsából való elkerülése óta egy iráni családdal élt. A fiatal fiú ebből az okból kifolyólag nem beszéli népének nyelvét, csak a fárszit és semmit sem tud családjáról, rokonairól, vagy származásáról.
Az esemény egyszerre volt örömteli és szomorú a jelenlevők számára, hiszen eddig még az elmúlt idő sem volt képes begyógyítani sebeiket.
A fiatal fiú tiszteletére adott különleges fogadást Halabdzsa vezetősége szervezték meg.
A fiú a fogadáson jelenlévőknek részletesen elmesélte iráni életútját. Ali elmondta, hogy nem emlékszik pontosan arra, hogy hogyan került az őt felnevelő családhoz, de nevelőanyja hat éves korában megosztotta vele, hogy egy mashadi kórházban talált rá, amikor körülbelül egyhónapos volt.
Ali azt is elmondta, hogy nevelőanyjától tudja, hogy csecsemőként egy érdekes bőrkinövés volt a testén, melyet később műtéti úton eltávolítottak. Azt pedig szintén nevelőanyjától tudta meg, hogy Halabdzsából származik.
Nagyobb térképre váltás
Amikor Ali tizennyolc éves lett, nevelőanyját és annak egész családját egy autóbaleset következtében veszítette el és mivel egyedül maradt, úgy döntött, felkeresi az áldozatok ügyeivel foglalkozó szervezetet Iránban.
Ott részletesen elmesélte történetét és miután felvették a kapcsolatot a kurdisztáni kormány tisztviselőivel, hamarosan eljutott szülővárosába, Halabdzsába.
Ali az Asharq al-Awsatnak adott riportjában elmondta:
„Minden szomorúságom szertefoszlott, amikor megláttam ezeket a sokat szenvedett családokat, akik elveszett fiaikat keresik és akár megtalálom az igazi családomat, akár nem, Halabdzsa minden lakójára testvéremként és családomként tekintek.”
Mindeközben több család is jelentkezett már, hogy Ali az ő rokonuk, ám mindezeket csak megérzéseikre, vagy vonások hasonlóságára alapozzák. Annak érdekében, hogy minél hamarabb kiderülhessen, valóban rokona-e a jelentkező családok valamelyikének, Alit DNS tesztnek vetik alá.
A 38 éves Fariha például biztosan érzi, hogy Ali a testvére, akit szülei a támadás alatt veszítettek el, mindezt azonban csak a fiával való nagy hasonlóságra alapozza. Fariha anyja a támadás alatti nagy zűrzavarban veszítette szem elől kisgyermekét és bár rendkívül sok erőfeszítést tettek a gyermek megtalálása érdekében, eddig a keresés eredménytelennek bizonyult.
A halabdzsai emlékmű
A halabdzsai áldozatok jogait védő szervezet egyik embere, Luqman Abd al-Qadir elmondta, hogy Alié volt a hatodik ilyen eset, de az eddigiekben jóval könnyebb volt a megoldás, hiszen rendelkezésükre álltak dokumentumok, és a DNS vizsgálatok.
Abd al-Qadir szerint Ali esete teljesen különbözik az eddigi esetektől és valószínűbbnek látszik, hogy családja minden tagja életét veszítette a mészárlás során. A szervezet, mely jelenleg is huszonöt család ügyével foglalkozik, arra kérte a kurdisztáni kormányt, hogy hozzon létre kutatóközpontot.
A halabdzsai mészárlás részletei csak pár nappal a támadás után kerültek napvilágra. A halottak száma 3200 és 5000 közé tehető és a „Véres Péntek” néven elhíresült mészárlás során 7-10 000 ember sérült meg.
A támadásért az Egyesült Államok kezdetben Iránt tette felelőssé, de a bizonyítékok alapján egyre biztosabbá vált, hogy a támadás kivitelezője az iraki kormány volt.
Egyes jelentések szerint az áldozatok mintegy 75%-a volt nő és gyermek és legtöbbjüket teheráni kórházakba szállították. Az újságírók elmondásai alapján a sebesült túlélők a mustárgáz-mérgezés klasszikus tüneteit – bőrelváltozásokat és légzési nehézségeket – mutatták.
A mérgező gázokat szállító repülőgépek állítólag a városra és az abból kivezető utakra koncentrálták a támadásaikat.
Szemtanúk felfelé szálló fehér, fekete és aztán sárga füstfelhőkről számoltak be, melyek a 46 métert is elérték.
A túlélőknél a városra ledobott kémiai anyagok hatására később léguti –és szemproblémák léptek fel.
Habár egyesek szerint Szaddam Husszein csapatai már ezt megelőzően is vetettek be vegyi fegyvereket, a Halabdzsa elleni támadást tekintik az első dokumentált vegyifegyver-támadásnak.
Halabdzsa körülbelül 14-16 km-re fekszik az iráni határtól és 241 km-re észak-keletre Bagdadtól.
Néhány lakos csak annak köszönheti, hogy túlélte a támadást, hogy arcát nedves kendőkkel fedte le és a Halabdzsa körüli hegyekbe menekült.
Forrás: Asharq al-Awsat , BBC
Utolsó kommentek