Imad Mustafa, Szíria amerikai nagykövete hétfőn elmondta, hogy az Obama-adminisztráció feloldotta a repülőiparral kapcsolatos exportcikkekre vonatkozó szankciókat – adta hírül Jerusalem Post a kuvaiti hírügynökség értesülésére hivatkozva.
|
George John Mitchell, Jr nyolc évig a szenátus többségi vezetője volt, majd a legfelsőbb bírósági széket visszautasítva hagyta ott a közhivatalt, s vállalt később komoly feladatokat: például az észak-írországi béke előmozdításán fáradozott, vagy éppen a baseball-liga illegális droghasználata körül nyomozott.
Barack Obama hivatali idejének első napjaiban nevezte ki a libanoni anyától származó Mitchellt az arab-izraeli ügyek különleges megbízottjává. Korábban a Clinton-adminisztráció végén Mitchell egy nemzetközi bizottság élére nevezték ki, amely a közel-keleti erőszak okainak feltárását tűzte zászlajára. 2001 tavaszán kiadott jelentésében a Nyugati parton levő izraeli telepek befagyasztására és a palesztin terroristákkal való leszámolásra szólított fel.
|
A zarándoklat, vagyis a haddzs, az iszlám öt pillére közül az ötödik, kiemelkedő jelentőségű a muszlimok számára. A zarándoklat rítusát Mohamed próféta, az iszlám vallás alapítója alkotta meg, és maga is elvégezte a zarándoklatot halála előtt. A haddzs a muszlim holdnaptár 12. hónapjában a 8. és 10. nap között zajlik, ez a nyugati naptárban minden évben máskorra esik. |
A Kába szentély A Fekete Kő és a köré épült szentély és mecset az iszlám világ legszentebb helye. Azoknak a muszlimoknak, akik részt akarnak venni a zarándoklaton, szigorú szabályoknak kell megfelelniük: ép elmével kell rendelkezniük, és bírniuk kell a fizikai megpróbáltatásokat. A zarándoklat előkészületei közé tartozik a rituális tisztaság, vagyis az "ihrám" állapotának elérése és a jámbor szándék ébresztése a lélekben. A zarándokhónap 8. napján veszi kezdetét a voltaképpeni zarándoklat Mekkában. A rituális tisztálkodás után a zarándokok belépnek a szentélybe, ahol azonnal elvégzik a szertartás első részét: a Kábának, vagyis a Fekete Kőnek az óramutató járásával ellenkező irányban történő megkerülését (taváf), melyet összesen hétszer ismételnek meg. A Fekete Követ meteoritnak tartják, amiről a muszlimok azt vallják, hogy Ábrahám és fia, Iszmáel építette be a szentélybe. |
Forrás: Al-Jazeera
Felhasznált irodalom: Danielle Robinson: Az iszlám
A jordán fél azzal igazolta legutóbbi intézkedését, hogy szeretnék megakadályozni egy olyan helyzet kialakulását, melyben a palesztinoknak nem lenne lehetőségük, hogy visszatérjenek az Izraelben lévő eredeti otthonukba.
Nayef al-Kadi, jordán belügyminiszter elmondta, hogy az új intézkedés ellenére a palesztinok megtarthatják majd státusukat, mint a királyság állandó lakosai. A szóban forgó személyek olyan sárga személyigazolványt fognak kapni, amiket azok számára bocsátanak ki, akiknek Ciszjordániában van az otthonuk és rokonaik.
"Ragaszkodunk hozzá, hogy Jordánia nem Palesztina, csakúgy ahogy Palesztina sem Jordánia." - hangsúlyozta a belügyminiszter.
Forrás: Jpost
Ezen állítások szerint az iraki letartóztatottak gyakran vannak kitéve durva jogsértéseknek, beleértve a verést, és a rabok megalázását, megkínzását, melynek során fogva tartóik vallomást csikarnak ki belőlük.
Az ügy tavaly június 12-e óta újra nyilvánosságot kapott, amikor Harith al-Ubaydit, a bebörtönzöttek jogainak egyik kiemelkedő védelmezőjét meggyilkolták.
Egy az e hónapban tartott emberi jogokról szóló konferencián az iraki miniszterelnök, Nuri al-Maliki azt mondta, hogy kivizsgálják az állításokat, de senki sem hagyhatja figyelmen kívül a bűncselekmények áldozatait.
„Ha minden ember ártatlan a börtönökben, akkor ki rombolta le az országot és ki ölte meg az embereket?” – kérdezte a miniszterelnök.
Salim Abdallah, iraki képviselő elmondta, hogy az állapotok nem jobbak, mint amilyenek az Abu Ghraib börtönben voltak és hozzátette:
„Találkoztunk néhány olyan emberrel, akiket szabadon engedtek és láttuk a kínzások nyomait a testükön.”
Egy 28 éves korábbi letartóztatott, Hamad al-Ubaydi beszámolt róla, hogy 2006-ban iraki katonák érkeztek mobiltelefon boltjához és őt és hat másik embert letartóztattak. – írja az Al-Jazeera.
A fiú azt is elmondta, hogy egy Bagdad északi részén lévő börtönbe szállították, ahol szemeit bekötötték és bilincsbe verve hallgatták ki.
”A nyomozótiszt arra kért, hogy ismerjem be, hogy terrorista vagyok és az utak mentén bombákat helyeztem el.” – mondta Ubaydi. Mivel Ubaydit és a többi letartóztatottat nem gyanúsították semmivel, elegendő bizonyíték hiányában szabadon engedték őket. A letartóztatás ideje alatt elektromos bottal ütlegelték őket, és más hasonló kínzásnak és megaláztatásnak voltak kitéve.
Egy másik iraki képviselő elmondta, hogy egy hónappal ezelőtt látogatást tett egy börtönben, ahol több kivégzésére váró fogoly volt. Itt találkozott egy 22 éves fiúval, aki zokogva azt kérte, hogy négyszemközt beszélhessen vele.
A fiú elmesélte neki, hogy az egyik rendőr a kihallgatás során kínzással próbálta kikényszeríteni a vallomását, az általa el sem követtett bűncselekményekről. A képviselő szerint ezek az esetek azokra a jogsértésekre hasonlítanak, amiket az előző rendszer alatt követtek el.
A fenti esetekhez hasonlóan egy ötgyermekes férfi, akinek Diwaniyában van zöldségboltja elmesélte, hogy az iraki rendőrség brutális eszközökkel kínozta meg. A férfi, aki egyértelmű kínzások nyomait viseli hátán és lábain, beszámolt róla, hogy 2007 november elején éppen az ágyában aludt, amikor a rendőrség rátörte a bejárati ajtót. Ezután megbilincselték és bekötözött szemmel a rendőrségre hurcolták. Ahogy megérkezett a rendőrségre, azonnal ütni kezdték. A verés három napig tartott, ezután egy másik börtönbe szállították Diwaniyában, ahonnan egy év múlva engedték szabadon.
„Senki sem mondta meg nekem, hogy miért tartóztattak le és miért engedtek szabadon.” – nyilatkozta a férfi.
A hírportál szerint az iraki börtönökben fogvatartottak száma mára eléri a mintegy 30 ezret és a belügyminisztérium több alkalmazottját is az iraki börtönökben elkövetett jogsértésekkel és kínzásokkal gyanúsítják.
Jemen újra az Al-Kaida menedékévé válhat – állítja a Washington Institute for Near East Policy, amely felhívja a figyelmet, hogy ugyan a terroristacsoport tagjai az afganisztáni és pakisztáni hadszíntereken komoly veszteségeket szenvedtek, a jemeni és amerikai hatóságoknak az utóbbi öt évben tapasztalható csökkenő figyelme következtében válhatott az ország biztos búvóhellyé.
Az Al-Kaida Jemenben 2003-ban már ezer sebből vérzett, a terrorizmus elleni háborút meghirdető amerikai adminisztrációnak pedig mint egy falat kenyér kellett a jemeni szervezet fejének likvidálása, azonban a CIA-akciót követően magas árat kellett fizetnie Ali Abdullah Salih jemeni elnöknek. A kezdeti sikerek elvakították Szanaát és Washingtont, ezért bilaterális kapcsolatukat is kezdték átértékelni, s egészen másra helyezték a hangsúlyt. Bush a demokratikus reformokat és az antikorrupciós kampányt tűzte zászlajára, Jemen pedig elsősorban a területi integritásért aggódott, ugyanakkor fejlődött például a turisztikai ipar.
Egy 2006-os börtönlázadás alkalmával aztán kiszabadult az a két ember, Qasim al-Raymi és Nasir al-Wahayshi, akik újjászervezték az Al-Kaida jemeni ágát. Szakértők szerint a terroristaszervezetet azon jellegzetessége teszi vonzóvá, amely egyetlen jemeni csoportot vagy politikai pártot sem jellemez: felülemelkedik az osztályokon, törzseken és regionális identitásokon.
2007 óta a csoport folyamatosan erősödik: mos már kéthavonta kiadvánnyal jelentkezik, külföldi turistákon üt rajta, s hajt végre öngyilkos merényleteket, két egykori guantanamoi fogoly vezetésével pedig egyesült az Al-Kaida jemeni és szaúd-arábiai ága is.
Az Al-Wahayshi-vezette mozgalom pedig a jól kiépített infrastruktúrának és hierarchiának köszönhetően az Arab-félszigeten kívül már Észak-Afrikában is tevékenykedik. A szerző arra a következtetésre jut, hogy a terroristacsoport egyik generációjának likvidálása nem szünteti meg teljesen a fenyegetést, ezért Washingtonnak újra a jemeni és szaúd-arábiai hatóságokkal kell együtt dolgozni a siker reményében – ez a harc azonban keményebb lesz.
Forrás: gulfnews.com
Egyiptomban igen gyakoriak a szexuális zaklatások, ezért az ország rendkívül rossz hírre tett szert az elmúlt években. Az egyiptomi kormány sokáig tagadta a probléma létezését, a múlt héten azonban óriási előrelépést jelentett, hogy az ország kiadott egy a szexuális zaklatással foglalkozó füzetet – írja a Time magazin.
A Pan Am 103-as járata 1988. december 21.-én London Heathrow repülőteréről New Yorkba tartott, amikor a skóciai Lockerbie fölött felrobbant. A robbanás során a repülőgép 243 utasa és 16 fős személyzete is életét vesztette. A lezuhanó törmelékek miatt további 11 személy halt meg. A líbiai titkosszolgálat munkatársát, Abdelbaset Ali Mohmed Al Megrahit hosszas huzavona után végül 2001-ben ítélték el.
Az 1990-es években Líbia megtagadta az együttműködést a felrobbantott repülőgép ügyében folytatott nyomozásban és csak 2003-ban vállalta hivatalosan a felelősséget. Ekkor minden áldozat családjának több millió dolláros kártérítést fizetett ki Líbia.
Gordon Brown szóvivője az újságíróknak elmondta, hogy Moammar Kadhafi, aki az Afrikai Unió elnökeként vett részt a G8-as csúcson, újból felhozta Megrahi ügyét és kifejezte kívánságát, hogy Megrahi visszatérhessen Líbiába.
Ennek ellenére Gordon Brown visszautasította a kérést, mondván, hogy Megrahi szabadon engedése a skót kormány hatásköre alá tartozik, mely Megrahit életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.
A líbiai és a brit kormány idén megegyezést írtak alá börtönben fogvatatottak átadásáról, de mivel Skóciának Angliától különálló jogi rendszere van, így Megrahi sorsáról is csak a skót kormány dönthet.
A skót igazságügyi miniszter jelenleg is tárgyalásokat folytat az amerikai és a brit kormánnyal, és az áldozatok családjával, mielőtt a líbiai kéréssel kapcsolatban döntést hozna.
Megrahi, aki a prosztatarák végstádiumában van, életfogytiglani börtönbüntetése ellen fellebbezést nyújtott be. Mivel azonban a fellebbezés ügyében a döntés csak a jövő évre születhet meg, félő, hogy Megrahi még a döntés megszületése előtt belehal a betegségébe.
Gordon Brown a G8-csúcsot követő konferencián az újságíróknak elmondta, hogy Kadhafival több meg nem oldott ügyet, köztük a brit rendőrnő, Yvonne Fletcher ügyét is megvitatták. Yvonne Fletcher 1984-ben halt meg, amikor a líbiai követség előtt rendezett Kadhafi elleni tiltakozások során lövést adtak le a követségről.
A rendőrnő halála után a két ország között 15 évre megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok, egészen addig, míg Tripoli beleegyezett, hogy együttműködik a gyilkosság kinyomozásában és kifizeti a kártérítést.
Gordon Brown a találkozón arra bíztatta a líbiai elnököt, hogy kihasználva befolyását, segítsen elérni, hogy Irán, észak-Korea és más hasonló országok mondjanak le a fegyverkezésről.
Eközben az iraki miniszterelnök, Nuri al-Maliki visszautasította a találkozót a szabadon engedett diplomatákkal, az Egyesült Államok pedig elvetette annak a lehetőségét, hogy a diplomaták elengedése mögött valamilyen megegyezés, vagy csere lenne.
Iraki források szerint az iráni diplomatákat át fogják adni a bagdadi iráni nagykövetségnek.
Az amerikai külügyminisztérium szóvivője tagadta, hogy az öt iráni diplomatát Roxana Saberiért, azért az iráni származású amerikai újságírónőért cserébe engedték volna el, akit Teherán kémkedéssel vádolt és májusban engedett szabadon.
Az iráni iszlám köztársaság hírügynöksége beszámolt arról, hogy Hassan Kazemi Qomi, a bagdadi iráni nagykövet elmondása alapján a szabadon engedett iráni diplomaták síita szent helyeket fognak meglátogatni Irakban, mielőtt a jövő hét elején visszatérnek Teheránba.
Az iráni nagykövetség elmondta, hogy az iraki kormánnyal kötött megállapodás szerint az öt diplomata pár napon belül elhagyja majd az országot.
Az amerikai erők az öt irániból hármat az iráni konzulátuson tartóztattak le 2007 januárjában, az Irak északi részén lévő Irbilben. Amerika az illető férfiakat azzal gyanúsította, hogy egy az iráni forradalmi gárdához tartozó csoportnak a tagjai, mely Washington szerint terroristákat támogat.
Irán ezzel szemben ragaszkodott hozzá, hogy az őrizetbe vett férfiak a konzulátuson dolgozó diplomaták.
Teherán a letartóztatások után azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy az iráni konzulátusára való belépésével, diplomáciai rendelkezéseket szegett meg.
A Nemzetközi Bíróság öt évvel ezelőtt döntött arról, hogy az izraeli biztonsági fal (גדר ההפרדה ), ellentmond a nemzetközi törvényeknek és felszólította Izraelt, hogy állítsa le az építkezést és rombolja le az eddig felemelt falat.
A Nemzetközi Bíróság (International Court of Justice) az Egyesült Nemzetek Szervezetének elsődleges bírói szerve. A bíróság Hollandiában, Hágában található, 1945-ben alapította az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és elsődleges feladata a tagállamok által elé tárt jogviták eldöntése.
A Nemzetközi Bíróság 2004 júliusában közölte döntését, miszerint a fal jogtalan, mivel nagy része Ciszjordánián belül épült.
A döntés felszólította az izraeli félt a fal építésének befejezésére a megszállt palesztin területeken belül, beleértve kelet Jeruzsálemet és környékét.
A Nemzetközi Bíróság továbbá döntött arról, hogy Izraelnek kompenzálnia kell azokat a károkat, amelyeket a fal megépítése okozott a palesztin területeken.
Az ENSZ szerint, Izrael a bírósági döntés megszületése ellenére is folytatta a fal építését és azóta egy újabb, közel 200 km-nyi falat emelt.
A fal több tízezer palesztin mozgását nehezíti meg, hiszen azok a palesztinok, akik szeretnének belépni a „zárt területre”, akár családi, egészségügyi, gazdasági, vagy oktatási okokból kifolyólag, az izraeli kormánytól kell egy nehezen beszerezhető dokumentumot megszerezniük.
Az emberi jogok palesztin központja közzétett egy közleményt, mely szerint Izrael öt évvel azután is folytatja a fal építését, hogy a Nemzetközi Bíróság döntésében jogtalannak ítélte azt:
Ezek szerint Izrael a mai napig 413 kilométert emelt fel abból a 709 km hosszúra tervezett falból, mely közel 35 ezer palesztint fog bezárni a „zárt övezetbe”, ami a fal és a „zöld vonal” (az 1949-es tűzszünet vonala) között helyezkedik el.
Az izraeli kormány még 2002-ben határozott a fal megépítéséről, azután, hogy három év alatt több, mint 1000 izraeli halt meg és több tízezren sérültek meg palesztin öngyilkos merényletek következtében.
A fal szögesdrótból és betonból áll és áthatol palesztin területeken, így például Qualqilya és Tulkarim városain is.
Izrael szerint a fal sikeresen csökkentette a civilek ellen elkövetett támadások számát.
A falról egy érdekes poszt: a judapest.org -on.
Utolsó kommentek